Egy átlagos magyar több mint harminc doboz gyógyszert vásárol egy évben, ami európai viszonylatban még mindig aránylag sok. Ez csak részben magyarázató Magyarország kedvezőtlen egészségügyi mutatóival; a daganatos betegségek, a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség és a depresszió gyakoriságával. Egyre többet olvashatunk arról, hogy a megvásárolt gyógyszerek egy részét teljesen feleslegesen fogyasztjuk.

 

Recept és hatás nélkül

A probléma a vény nélkül kapható gyógyszerek esetében merül fel leginkább, amelyeket ma már szinte bárhol megvehetünk, és amelyeknél a hirdetések közvetlen befolyást gyakorolnak a vásárlóra.

Nemrég a német szövetségi kabinet által alapított Stiftung Warentest nevű fogyasztóvédelmi csoport 1800 vény nélkül kapható gyógyszert tesztelt. Csaknem negyven százalékukat előírás szerinti használat esetén „kevéssé megfelelőnek” találták, és csupán minden harmadik gyógyszert minősítették megfelelőnek. Érdekes módon inkább a kevésbé ismert és olcsóbb szerek kaptak pozitív minősítést, míg az ismert márkák gyakran csalódást okoztak.

A fő kritika a kevéssé megfelelő gyógyszerek esetében az volt, hogy ezek a készítmények gyakran feleslegesen sok hatóanyagot tartalmaznak, ami megnöveli a káros mellékhatások kockázatát. Ez különösen igaz például a megfázás elleni szerekre és a fájdalomcsillapítókra. Némelyik a hatóanyagok valóságos koktélja, holott e hétköznapi betegségek kezelésére könnyen találunk olyan gyógyszert, amely csak egyféle hatóanyagot tartalmaz.

A szakértők felhívták a figyelmet, hogy érdemes csínján bánni a gyógyhatásúnak reklámozott gyógynövénykészítményekkel és táplálékkiegészítőkkel is, mert ezek a legtöbbször nem esnek át a gyógyszerfejlesztések során kötelező szigorú klinikai vizsgálatokon. A tesztelés során alkalmatlannak ítélt szerek közé tartoznak például a népszerű tökmagolaj-készítmények, amelyeket prosztataproblémákra ajánlanak, illetve a golgotavirág-kivonatot tartalmazó készítmények, amelyeket alvászavar-enyhítő szerekként reklámoznak.

Úgy fest, a vitaminkészítményektől is túl sokat remélünk. Több vizsgálat alapján úgy tűnik, hogy a C-vitamin nagy dózisúszedése nem véd a nátha ellen, viszont a nőknél fokozhatja az időskori szürke hályog kialakulásának kockázatát. Egy sok vitát kiváltó cikk szerint pedig nemcsak felesleges, de veszélyes is lehet az A- és E-vitaminnal, illetve a béta-karotinnal való kezelés.

Külön fejezetet érdemelnének a homeopátiás szerek. A berni egyetem kutatói több klinikai vizsgálat eredményeinek áttekintése után arra jutottak, hogy a homeopátiás szereknek nincs valós gyógyhatása, csupán a gyógyszerszedés tudata (a placebohatás) okoz javulást a betegeknél. Ennek ellenére népszerűségük az egészségügyi ellátásban egyre nő.

 

A recept sem garancia

Vannak olyan esetek, amikor egy-egy receptköteles gyógyszer szedése is megkérdőjelezhető. Ennek egyik legismertebb példája, amikor a náthás vagy influenzás beteg mindenáron antibiotikumot szeretne felíratni kezelőorvosával, holott mindkét betegséget vírusfertőzés okozza, amely ellen a bakteriális anyagcserét különböző pontokon gátló antibiotikumok vajmi keveset érnek.

A túlzott antibiotikumfogyasztás pedig összefügg az antibiotikumoknak ellenálló baktériumtörzsek elterjedésével, amelyek ma rendkívül komoly problémát jelentenek az egészségügyben. A betegek antibiotikum iránti igénye egyébként nemcsak hazánkra jellemző, hasonló nyomásról panaszkodnak a brit, francia és német orvosok is. Persze olyat is láttunk már, hogy az orvos anélkül ír fel antibiotikumot, hogy megbizonyosodna, bakteriális fertőzésről van-e szó, és ha igen, mi okozza pontosan a kórt.

 

Új gyógyszerhez új betegséget

Jóval kényesebb téma a nyugtatók, hangulatjavító szerek és antidepresszánsok fogyasztása, amelynek a fejlett országokban az utóbbi évtizedben megfigyelt látványos növekedését egyes szakértők szakmailag indokolatlannak és rendkívül veszélyesnek tartják.

Az antidepresszánsok fogyasztásának növekedése részben annak köszönhető, hogy alkalmazási körük folyamatosan bővül. Ma már nemcsak súlyos depresszió, hanem pánikbetegség, szociális szorongás, szülés utáni depresszió, sőt „nyugtalan láb szindróma” és „éjszakai evés szindróma” kezelésére is felírják őket. Ben Goldacre, a brit ismeretterjesztő újságírók fenegyereke szerint az antidepresszánsok története látványos példa arra a jelenségre, hogy az orvostudomány az élet olyan területeire is kiterjeszti hatáskörét, ahol ez szükségtelen, sőt káros.

Az enyhe depresszió vagy a szociofóbia nem lebecsülendő problémák, de egyáltalán nem biztos, hogy egyszerű élettani folyamatokra vezethetők vissza és gyógyszerekkel orvosolhatók. Goldacre szerint az emberek többsége nem szívesen ismeri el, hogy az összetett problémáknak sokszor összetett okai vannak, és ezek megoldása nehéz, és gyakran kevés sikerrel kecsegtető.

A medikalizáció térnyerése másrészről annak tulajdonítható, hogy a gyógyszeripar aranykora elmúlt. Míg a kilencvenes években ötven új molekulát törzskönyveztek évente, ma csak húszat, ráadásul ennek egy része más cégek termékeinek új változata. Mivel az ismert betegségekre egyre nehezebb új gyógyszereket találni, a gyógyszeripar stratégiát váltott: inkább a már meglévő gyógyszerekhez „gyártanak” új betegségeket – írja Goldacre.

Az antidepresszánsokkal kapcsolatban az egyik legnagyobb visszhangot keltő kritika a brit hulli egyetem munkatársainak 2008-as összefoglalója a PLoS című rangos természettudományos szakfolyóiratban, amelyben az amerikai gyógyszer- és élelmiszer-engedélyezési hivatalhoz benyújtott négy új generációs antidepresszánssal kapcsolatos több klinikai vizsgálat adatait elemezték. Arra jöttek rá, hogy az antidepresszánsok hatása valójában attól függ, hogy a depresszió kialakulásának enyhébb kezdeti vagy súlyosabb későbbi szakaszában adják-e a betegnek. Csak a súlyos depresszió esetén volt kimutatható a gyógyszerek és az álgyógyszer (placebo) hatása közötti különbség. De akkor is csak azért, mert a súlyosan depressziós betegek kevésbé reagálnak a placebóra (és nem azért, mert jobban reagálnak a gyógyszerre).

Hasonló eredményeket tett közzé a bizonyítékalapú orvoslás egyik legfontosabb forrása, a Cochrane Collaboration (nemzetközi tudományos nonprofit szervezet): egy 2004-ben közölt összefoglalójuk szerint az „aktív placebókkal” összehasonlítva (ezek olyanok, amelyekben az antidepresszánsok mellékhatásait utánzó szerek vannak) az antidepresszánsok csak kicsivel jobbak a hangulatjavításban. A szerzők szerint az antidepresszánsok hatását általában túlbecsülik.

Mit tehetünk tehát, hogy elkerüljük a hatástalan és ezért felesleges gyógyszerek fogyasztását? Először is, kisebb kellemetlenségek – nátha, hasmenés, enyhe fejfájás, hőemelkedés, felületi sebek – esetén fontoljuk meg, hogy szükségünk van-e egyáltalán gyógyszeres kezelésre. Ha az orvosság mellett döntünk, kiválasztásánál igyekezzünk vény nélkül kapható szer esetében is orvosi szakvéleményre és nem laikusok tanácsaira, illetve hirdetésekre hagyatkozni. A kiválasztott gyógyszert pedig szigorúan előírás szerint szedjük, és sohase alkalmazzuk a szavatosság lejárta után – a lejárt gyógyszereket minden patikában visszaveszik. A felelősségteljes gyógyszerszedéssel nemcsak saját egészségünket óvhatjuk, hanem a kidobott, illetve kiürített gyógyszerek okozta környezetszennyezést is csökkenthetjük.

 

Megjelent a Tudatos Vásárló Magazin 18. számában

Kép [cc] genbug