Miért utálom a multikat?

A multikat könnyű szídni, a legkönnyebb gazdasági célpontok, de ne felejtsük el, hogy számtalan munkahelyet biztosítanak. Ez nem jelenti azt, hogy nem ítélem el bizonyos lépéseiket, de a kis cégek is tudnak ugyanannyira ellenségei lenni a vásárlóknak.

Csalódtam a fórum olvasóiban. Szerettem volna, ha leírná mindenki mi az ami nem tetszik neki, ehelyett inkább az került rögzítésre, hogy kellenek. Szerintem nem lenne túl nagy baj kevesebb multi, ha tisztességes üzleti magatartást tanúsítanának és nem abból élnének, hogy becsapnak minket.
Kérem minden olvasót, hogy azt írja meg ami nem tetszik. Akciósnak mondott termékek. Fel, és leárazások. Az átlagos piaci árhoz képest irreális árak. Nyissuk már fel a vásárlók szemét!

Hiába akarunk magyar termékeket venni,ha kinai fokhagymát,spanyol paradicsomot és jordán vagy egyiptomi paprikát árulnak ! :-(

A multikra valamilyen formában szükség van. De nincs szükség az ízlésformáló magatartásukra. Hagy döntsem el én, hogy nekem mi tetszik, vagy mi ízlik.
Egy példa:
Én is szeretek hypermarketekben vásárolni, mert lusta vagyok. Mentségemre szóljon, hogy élelmiszerből csak Magyar terméket veszek. Szeretek főzni. Nagyon sok étel készítéséhez használok bort, vöröset, fehéret. Mindég szárazat. Erre a célra tökéletesen megfelel az 5 literes kiszerelésű műanyag kannában levő tájbor. Ezzel szemben a polcok majd leszakadnak a félédes és édes boroktól. Az meg nem jó az ételekhez, meg nem is szeretem őket. Azt meg nem engedhetem meg magamnak, hogy több ezer Ft-os minőségi száraz borral főzzek.
Miért akarják mindenkire ráerőltetni az édes és félédes borokat? Az embereket rászoktatják ezekre a (borászok szerint "pancsolmányokra") borokra. Pedig a minőségi borok között nincs édes meg félédes, kivéve a desszert borokat, de azok egy másik kategóriát képeznek.
Ilyen és ehhez hasonló példákat tudnék sorolni a műszaki cikkek, ruházati cikkek területéről is.

Nekem nem magukkal a multikkal van gondom.
Hanem azzal a politikával, emberi mentalitással, amelyik engedi, hogy multiként, erőfölényüket kihasználva működjenek.
Mint ahogyan nem engedjük meg, hogy gyermekeink számtan tudását egy profi matematikuséval, egy idegen nyelvet éppen tanulót egy anyanyelvi beszédkészségű emberrel, egy tornaórai gyakorlót egy olimpiai bajnokkal mérjenek össze, ugyanúgy helytelen volt országunk iparára, kereskedelmére, szolgáltatásaira rászabadítani a gátlástalan karvalytőkét.

Minden ember vágyott persze a jobb minőségű termékekre, a használhatóbbra, tartósabbra, esetleg még az olcsóbbra is, azonban akkor is, most is tudatosan rájátszanak az emberek nem tudatos vágyaira, tudatlanságukat kihasználva úgy tüntetik fel a folyamatokat, dolgokat, mintha az az emberek valós igényeit elégítené ki.
Szirén hangon reklámoznak, de nemcsak a reklámok, hanem minden más információ a vágyakat igyekszik felkorbácsolni, mi pedig nem a valós vagy a szimbólikus füldugót vagy az árbóchoz rögzítő kötelet válasszuk, hanem magunk követeljük a szirénhangok irányába történő haladást.
A tőke szabad áramlása nem más, mint az erőfölény szabad kihasználásának biztosítása.
Az ember mindig, mindig a tudatlanságára fázik rá.

A tudatlanság része, hogy nem tesszük világossá, hogy az embernek vannak rövid és hosszútávú céljai, a folyamatokat rövid távon ezen hosszú távú céloknak megfelelően kell irányítani.
Rövid távú célként kitűzhető az emberek tudatos vásárlóvá történő fejlődése, de ez a cél rövid távon sem lesz sikeres, ha nem a teljes életvitelről való tudatosságot jelöljük meg célnak.
Az emberek többségének spirituális lényként való öntudatra ébredése önmagában sikerre viszi a multik elleni harcot, pontosabban azok önmaguktól a szükségtelen kacatok sorsára jutnak, mint az összes, az emberiség életében most még domináns jellegűnek tekinthető luxus - anyagi igények.