Könyvajánló
Pénz nélkül gazdagon
„...azt szoktam mondani, óvakodnunk kell attól, hogy vágyálmokat kergessünk, egyszerűen meg kell szabadulnunk attól a kényszertől, hogy mindent meg akarjunk szerezni, amit folyton felkínálnak nekünk" - nyilatkozta a Magyar Nemzet interjújában Alexander von Schönburg, A pénz nélkül gazdagon, avagy a stílusos elszegényedés művészete esszékötet szerzője. Jobban mondva nem is egyszerű esszékötet ez, hanem egyfajta túlélőkönyv, kalauz, vagy kiskáté, amit a szerző kimondottan a „lecsúszóban" lévő, de értékeihez ragaszkodó (felső?) középosztálynak szán.
Csak épp, kérdez rá, mik is ezek az értékek? Mik is ezek az értékek, ha az elszegényedést sokan lecsúszásnak élik meg, mert már nem telik thaiföldi nyaralásra és alpesi telelésre (fordítsuk le átlagosabb magyar viszonyokra: rendszeres balatoni strandolásra, prágai sörözésre, tátrai síelésre), ha nem tömhetjük tele szekrényeinket újabb és újabb ruhákkal minden hónapban, ha nem járhatunk naponta vendéglőbe. Közben persze talán még sincs akkora baj, hisz mértékletes és tudatos hozzáállással az élet továbbra is élvezhető. Sőt, még ha a szólás ennek ellenkezőjéről is szól, az ürömből öröm is válhat. Mert az étkezés telít, van ingyenfitnesz, az utazás butít, az autó rémálom, a kultúripar pedig csömört okoz - adnak kapaszkodót az olvasó kezébe a fejezetek címei.
„Már jó ideje nem számít kiváltságnak, ha valaki gazdag" - állítja a szerző, őszinte megvetéssel írva az ízléstelen újgazdagokról, de a gazdagság látszatával kecsegtető olcsó utazási lehetőségek teremtette tömegturizmus és a tömegtermeléssel létrehozott, ígéretes bóvlikból és kacatokból összehordott tárgykultúra világáról is. „Az elszegényedők ellenben egyfajta avantgárdot képviselnek" - folytatja, s ő ennek a mozgalomnak az őszinte csodálója, már ha sikerül az elszegényedést erénnyé kovácsolni, s művészi életvitelt, életsílust kerekíteni belőle. Példaképei a nagyot bukott és minden vagyonukat elvesztő, sokszor a legkisebb leglenézettebb foglalkozásoktól sem visszariadó orosz, angol és magyar nemesek - a „szegénység hősei". Schönburg maga is egy nagy múltú német grófi család sarja (s hogy legyen magyar szál is: Széchenyi István ükunokája), aki a kalandos családtörténet egyik fejezeteként a nem túl jó hírű Berlin-Kreuzberg-ben találja magát családjával, munkanélküliként.
Az elszegényedés azonban az ő olvasatában nem tragédia, hanem inkább lehetőség. Ez adhat esélyt arra, hogy az ember valóban kiteljesedjen, s leszámoljon az eleve adott lehetőségek nyújtotta kényelem illúziójával, aminek csak tespedtség, fásultság, végletes kiábrándultság és örök elégedetlenség a vége. A könyv a szamurájok vabi-ideálja és a „Robinson Crusoe-elv" köré épít: fő üzenete az, hogy a pazarlás lelketlen és mellette még csúf is, valamint hogy ne távoli álmokat kergessünk, amiket a reklámgépezet és a társadalmi felemelkedés ideológiája ígérget, hanem tanuljuk meg értékelni azt, amink van.
A magyar olvasónak mindez nem feltétlenül új: a szegénység, elszegényedés még nem annyira távoli téma, mint a világ szerencsésebbik fele, így a nyugat-európai jóléti társadalmak átlaga számára. Még ha arisztokrata felmenőkkel sok mindenki nem is büszkélkedhet, azért déd- és nagyszüleink generációjának számos, olykor csak a heroikus elbeszélésekből ismert figurája - a megannyi sztálinvárosi lakótelepi lakásba száműzött világpolgár nagypapa, az esztergályossá lett európai hírű régész nagybácsi, a balettáncosból nyomdásszá vált Gizi néni -, illetve az általuk hangoztatott, képviselt, megvalósított élet-bölcsesség köszön minden bizonnyal vissza majd a lapokról.
„...végtére is a természeti erőforrások szűkülése miatt - a nem is olyan távoli jövőben - mindannyian lényegesen szegényebbek leszünk. A stílusos elszegényedést azonban tanulni kell" - vázolja fel jövőképét Schönburg. Az eredetileg 2005-ben megjelent, Németországban nagy sikereket elért, nálunk pedig a Holistic Kiadó kiadásában megjelent kötet ehhez a tanulási-belátási folyamathoz kíván a maga, sokszor derűs módján hozzájárulni.
A Magyar Nemzet szerzővel készített interjúja itt olvasható >>>








Olvastad a könyvet? Milyennek találtad?