Daniel Quinn: B története

Hihetetlen-e a párhuzam vagy sem: bár jó tíz évvel korábban született, B története hangulatában olykor a Da Vinci-kódot idézi. Csakhogy ez egy anti-Da Vinci-kód: a híres bestsellerben kidolgozottabb a fedősztori, a rejtély megoldása viszont annyira erőltetett, hogy csalódást okoz. Quinn könyvében a kerettörténet kevésbé profi (bár így is vannak gyors lapozásra késztető részek), a filozófiai töltet viszont erős, kerek, és ha nem vigyázunk, felmérhetetlen hatással lehet a világszemléletünkre.

Kételkedtem, adottnak vehetem-e, hogy az ajánló minden olvasója ismeri Izmaelt; Quinn is feltehette magának a kérdést, és ügyes megoldással olyan olvasót képzelt maga elé B történetének megírásakor, aki valaha, régen, elolvasta az Izmael című könyvet, de azért nem árt nála egy kis portörlés az emlék felfrissítéséhez. Így B története a trilógia első része nélkül is élvezhető - bár, ha tanácsot kéne adnom, én melegen javasolnám, hogy az elején kezdjük.

B története az Izmael továbbgondolása - mégpedig egy olyan irányban, amit először talán nem is vennénk evidensnek: a vallás irányában. Főhőse egy fiatal lőrinces pap, akit azzal a feladattal küldenek Európába, hogy egy újonnan felbukkant vándorprédikátorról kiderítse, ő-e az Antikrisztus. Ártatlan hősünk végigüli a titokzatos hittérítő néhány előadását, és egyre mélyebbre merül a hitetlenség és hitetlenkedés ingoványába...

Helyénvaló, de tekervényes kérdés, hogy ajánlható-e a könyv igazán vallásos embereknek. Vagy, ha már itt tartunk, olyanoknak, akik eddig nem is sejtették, mennyire benne élnek valamely kinyilatkoztatott vallás légkörében. Kultúra Anya részeként Vallás Nagybátyánk is sokat tett szellemünk formálásáért: azt hiszem, nincs civilizációnkban az a megátalkodott ateista, aki könnyedén venné B történetének egyes következtetéseit. Ahogy nem ismeri el a Kelet és Nyugat közötti különbséget, úgy a vallásos-vallástalan megkülönböztetés is megkérdőjeleződik Quinn olvasatában. Így aztán a tekervényes kérdésre nehéz egyenes választ adni - legfeljebb annyi mondható, hogy talán egy szép napon eljön az animista Teilhard de Chardin, aki szintézisbe foglalja, hogyan hihetünk és nem-hihetünk egyszerre az üdvözülésben.

B története több azonban, mint Izmael kirándulása a vallás forrásvidékére. Vitára, kutatásra, további kérdésekre késztet minden bekezdés. Vajon milyen a Meghagyó mezőgazdaság? Mi történne, ha tényleg csökkentenénk az élelmiszertermelést? Hogyan élnek valójában a törzsi társadalmak tagjai? (Erre a harmadik kötet talán választ ad majd.) Sokat segít, hogy az Izmaelben megismert fogalmakat elmélyítsük, helyesen értelmezzük, és bevezet néhány újabb koncepciót. Ezek közül is kiemelném a "látomás" és "program" különbségét; mint minden, amit Quinn ír, ez is magától értetődik, ez is régóta ott lappangott a tudatalattinkban - csak sose gondoltuk volna, hogy két szóban össze lehetne foglalni a lényegét. Az Izmaelben megismert kis tanmesék sem hiányoznak - csak kalandozzon el a figyelmünk, mindjárt ránk morran egy ilyen rövidre eresztett pásztorkutya.

B története sokkal inkább cselekvésre ösztönöz, mint Izmael. 1996 óta mit sem vesztett időszerűségéből - csapkodó szárnyú biciklis repülőnk inkább süllyedt, mint emelkedett az elmúlt évtizedben. Az Izmael egy paradoxonnal, egy homályos üzenettel ér véget; második könyvében Quinn sokkal konkrétabb. És bizonyára nem csak annyit várt tőlünk, hogy végigolvassuk a trilógiát...
 

Megjelent a Védegylet Zöldirodalom levelezőlistáján, amelyen olyan kiadványok (könyvek, folyóiratok, civil szervezetek anyagai) ismertetése olvasható, amelyek explicit módon foglalkoznak az ökológiai fenntarthatóság témakörével. Feliratkozni a lista szerkesztőjénél, Takács-Sánta Andrásnál lehet a tsa[kukac]mail.datanet.hu címen.