A civilizáció kezdete óta a tulajdon oly mérhetetlenül megnövekedett, formái olyan változatosakká lettek, felhasználása annyira kiterjedt, s a tulajdonosok érdekében való kezelése olyan értelmet árul el, hogy a tulajdon a nép részéről többé nem irányítható hatalommá vált. Az emberi elme tanácstalanul áll saját alkotása előtt. Mégis el fog jönni az idő, amikor az emberi értelem urává lesz a tulajdonnak, és meghatározza az államnak a védelmébe vett tulajdonhoz való viszonyát, valamint a tulajdonosok kötelezettségeit és jogainak határait. A társadalom érdekei az egyéni érdekek fölött állnak, s a kettőt igazságos, harmonikus viszonyba kell hozni egymással. Ha a jövőnek is a haladás lesz a törvénye, amint a múlté volt, a puszta vagyonszerzés nem lehet az emberiség végcélja. (...) Egy olyan pályafutás végén, amelynek a vagyonszerzés a végcélja, a társadalom felbomlása fenyeget, mert egy ilyen pályafutás a saját elpusztításának elemeit hordja magában.

Lewis Henry Morgan, antropológus