E 102 - Tartrazin
Egyéb elnevezések
Előállítás
A tartrazint többlépcsős eljárással, az úgynevezett azokapcsolás során kémiailag szintetizálják. Ennek során két nitrogénatomból létrejönnek az azoszínezékekre jellemző azocsoportok. Tartrazinként általában ennek a csoportnak a nátriumsóját jelölik. Az anyag kálcium- és káliumsói, valamint alumíniumlakkja is engedélyezett.
Használat
Tartrazint csak meghatározott élelmiszerekben és pontosan megadott mennyiségben szabad alkalmazni.
Többek között a következő élelmiszerekben használják:
• Pezsgőpor, pezsgőtabletta, szörp (max. 100 mg/l)
• Ízesített, ömlesztett sajt (max. 100 mg/kg)
• Növényi fehérjéből készült, húst és halat helyettesítő termékek (max. 100 mg/kg)
• Fagylalt, puding és desszertek (max. 150 mg/kg)
• Sütemény, kekszek, levelestészta (max. 200 mg/kg)
• Burgonya- és gabonaalapú sós snack-ek (max. 200 mg/kg)
• Égetett szeszes italok, gyümölcs- és gyümölcsborok (max. 200 mg/l)
• Édességek (max. 300 mg/kg)
• Mustár és fűszerszószok (max. 300 mg/L)
• Táplálékkiegészítők (max. 300 mg/kg)
Biztonság
A tartrazin veszélytelennek számít.
Kémiai szerkezete miatt azonban az arra érzékeny embereknél allergiás reakciót válthat ki (pszeudoallergia). Különösen a szalicilsavra és annak származékaira való érzékenység esetén fordulhat elő légzőszervi vagy bőrtünet.
Az ún. szalicilátok az aszpirinben (hatóanyaga az acetilsalicilsav) találhatóak meg, a természetben pedig az ananászban, a sárgabarackban, az eperben, a grapefruitban, a málnában, a mézben, a ribizliben, a szőlőben valamint a citromban fordul elő. A benzoesavra (E 210) érzékenyen reagáló személyek, valamint az asztmában szenvedők allergiaszerű tüneteket tapasztalhatnak a tartrazin hatására.







