Zöld úton járunk?!

Opel Ecoflex modellek, Toyota Prius, Audi Q7, Honda Accord és Civic Hybrid, Mazda Rx-8 Hydrogen, Chevrolet Silverado Hybrid, Nissan Altima. Csak néhány név a magas hatásfokú, kis fogyasztású, alacsony szennyezőanyag-kibocsátású, hagyományos és elektromos motorral egyaránt felszerelt, ún. hibrid autók közül.

A nagy autógyárak többsége már bemutatta a környezetet jobban kímélő modelleket, de a nemzetközi hírű autószalonok - Párizs, Frankfurt, Milánó, Genf vagy Tokió - kínálatát látva azért félő, hogy e modellek általános elterjedése kicsit még várat magára. A kísérleti fejlesztések és a hangzatos stratégiák szintjén egyre fontosabb a környezet védelme, ugyanakkor a piacra egyre nagyobb számban kerülnek a környezeti problémákra fittyet hányó, hivalkodó luxus, sport és nehéz terepjáró (SUV) modellek is - jobbára ugyanazon gyáraktól. A Toyota Prius az első és legismertebb hibrid meghajtású autó, amely energiahatékonyság és kibocsátás szempontjából egyaránt csúcsmodell. Ugyanakkor a Prius csak egy a 12 Toyota modell között, hat hagyományos családi autó, egy furgon, egy teherautó és három „városi terepjáró" (SUV) mellett. Nem tudná a bal kéz, mit csinál a jobb?

Az első autógyár, amely átfogó lépéseket tesz, az Opel, a General Motors egyik tagvállalata. A 2007 szeptemberében tartandó frankfurti autószalonon az Opel összes modelljéből látható lesz majd egy ún. ecoFLEX variáns.

Sajnos azonban, miként Antonius, „temetni jöttem Cézárt, nem dicsérni". Mert miről is van szó? A Német Autóipari Szövetség 2007-es felmérése alapján „az Opel autók egy főre eső széndioxid-kibocsátása a legalacsonyabb". A minden autó adatait tartalmazó, teljes összehasonlító táblázat Alfától Volkswagenig hozzá is férhető az Opel honlapján, ami igazán tiszteletre méltó. Ebből sok számolgatással kideríthető, hogy az egyes gépjárműgyárak összes modelljének széndioxid-kibocsátásának átlagolásával valóban az OPEL modellek a legkevésbé szennyezőek - noha önmagukban egyik sem kimagaslóan környezetkímélő a kategória-társakhoz képest. Az említett Prius például abszolút értékben jobb bármely más modellnél, csak a Toyota benzinfaló és aszfalttipró városi terepjárókat is forgalmaz, ami lerontja a gyár átlagát.

Add el zölden!

De egyáltalán ki lehet jelenteni egy autóról - még ha kifinomult csúcstechnológiával is van felszerelve -, hogy „zöld" vagy „környezetbarát"? Lehetni lehet, de nem lenne szabad.

David Ogilvy reklámguru így írt 1983-ban: „Mikor megkaptam a Rolly-Royce megbízást, három hétig olvastam a kocsiról, amíg aztán egyszer rábukkantam arra a mondatra, hogy >>hatvan mérföldes sebességnél a leghangosabb zajforrás az elektromos óra<< Ez lett a reklám címsora. (...) Ezután jön a fogyasztók közti kutatómunka. Ki kell deríteni, milyen szavakat használnak, amikor a témáról beszélgetnek, milyen ismérvek fontosak nekik, s milyen ígéret vetetheti meg velük a legnagyobb valószínűséggel éppen a mi márkánkat."

A vásárlók alapvetően két nagy csoportra szakadnak. Az egyik a nagy, erős, hivalkodó luxusmodelleket részesíti előnyben, lényegében függetlenül a benzináraktól, adóktól és az „országút királyai" által okozott környezeti terhelésektől. A másik csoport épp ellenkezőleg, az alacsony fogyasztású, kisebb, könnyebben megfizethető modelleket keresi - sajnos nem feltétlenül azért, mert annyira környezettudatos. Kutatások szerint a kispénzű autóvásárlók is inkább a nagy autókra vágynak - ezért is egyre több a „megfizethető luxust" ígérő autóreklám - de csak a kisebb méretű és fogyasztású gépjárművet tudják fenntartani. A kisebb környezetterhelés már csak járulékos haszon.

A valóban környezetkímélőbb autók így skizofrén helyzetben vannak. A kifejezetten környezetkímélő, csúcstechnológiát alkalmazó hibrid modellek ma még két-három nagyságrenddel drágábbak, mint hagyományos társaik. A technológia létezik, gyorsan fejlődik, próbaképpen és kis szériában a piacon is elérhető, de messze nem gazdaságos vagy versenyképes a hagyományos autókhoz képest. Így a környezetvédelem is luxussá válik. (Hasonló a helyzet például a vegyszermentes biotermékek és a Tesco-gazdaságos dömpingáruk, vagy a megújuló energiák, napkollektorok és az „olcsó" fosszilis energiák esetében is.)

Az Opel Ecoflex autói esetében a marketing-csapat megtalálta azt a bizonyos „ketyegő elektromos órát", azt az átlag-mutatót, amivel az Opel flotta valóban jobbnak bizonyul a nagy átlagnál. Tegyük hozzá, már ez is „cinkes", ugyanis az a bizonyos alacsony CO₂ kibocsátás utasonként értendő, azaz csak abban az esetben lenne valós mutató, ha minden Opelben mindig a papírforma szerinti 4-5 utas ülne. A tudatos vásárlók már tudják, hogy a zölddel felcímkézett termékek többségének jellemzője, hogy a környezettudatos használatuk lehetséges, de nem szükségszerű. Az Ecoflex modellek esetében ha nincs tele a kocsi, hanem mint a belvárosi csúcsforgalomban megszokott módon a sofőr egyedül feszít a kormánynál, máris borul a képlet.

Hogy megtámogassák a zöld imázst, az Opel reklámakciót is hirdetett. Július 15. és augusztus 15. között minden eladott „zöldmatricás" autó után ültet egy facsemetét. Autónként egyet. Arról nem szól a fáma, hogy tényleg a nyár közepén ültetnek-e, hol és milyen utógondozással, de jóhiszeműen feltételezzük, hogy hozzáértő kertészeket bíznak meg a feladattal, és a csemetékből a szükséges húsz-harminc év alatt valóban CO₂ nyelő nagy fák nőnek majd.

Környezetbarát autó? Álljunk meg egy szóra!

Tisztázzuk egyszer és mindenkorra: „környezetbarát" autó nincs! Nem vitatnám a technológia vívmányait, nem kérdőjelezem meg, hogy a különféle kibocsátások határértékeken belül vannak.

A szóhasználattal vannak komoly fenntartásaim. A magyar nyelv egyik szépsége, hogy a rokon értelmű szavak között is komoly minőségi, árnyalati különbségek vannak. Legtöbbünknek például számtalan ismerőse, kollégája, munkatársa van, haverokkal, komákkal és cimborákkal járunk el mulatni, de kevés igazi barátunk van. A barát szónak többletjelentése van: komoly, belsőséges, tartós, kölcsönös és az élet minden területére kiható bizalmi kapcsolatra utal. Ez az áthallás a környezetbarát szó esetében is érvényes, és a reklámüzenetek megfogalmazói ki is használják ezt.

Ha egy termék vagy szolgáltatás környezetbarát, az nemhogy nem terheli a környezetet, de egyenesen javítja annak állapotát, és nem csak egy-két kiemelt és nagyító alá tett szempont szerint. Egy robbanómotor szennyezőanyag-kibocsátása lehet alacsonyabb, fogyaszthat kevesebb üzemanyagot, de ettől még nem környezetbarát, csak környezetkímélőbb, kevésbé szennyező. Előfordulhat, hogy egy termék például a használati idő alatti energia-szükséglet vagy szennyezőanyag-kibocsátás szempontjából valóban környezetkímélőbb, de teljes, a nyersanyagtól a használaton át a végső szétszerelésig tartó életciklusát figyelembe összességében jobban terheli a környezetet, mint hagyományos, nem zölddé minősített versenytársai.

A környezetbarát, zöld, öko, bio szavakat könnyű zsigerből odavetni, és általános gyűjtőfogalomként mindenfélére gondolkodás nélkül ráhúzni - üzemanyagoktól a cirokseprűn át a nejlonszatyrokig. E szavak használatának igazi veszélye nem is az, hogy pontatlanok és arra érdemtelen termékeknek hamisan tulajdonítanak zöld értékeket, hanem az, hogy a túlhasználatban maguk a kifejezések is elkopnak, kiüresednek, értelmüket vesztik, vagy olyan értelmetlen oximoronként jelennek meg, mint a fenntartható növekedés vagy épp a környezetbarát autó.