Vegyszermentes növényvédelem a lakásban

Kártevők

A levéltetvek a leggyakoribb és legelterjedtebb kártevők. Elsősorban zöld vagy fekete színű változatai fordulnak elő a szobanövények levelein, hajtásain. Jellemzőjük, hogy szabad szemmel is jól láthatóak, pici, hártyás szárnyuk van, és nagyon lassan mozognak.

Levéltetveknél a legkézenfekvőbb módszer a mechanikai tisztogatás, amikor enyhén szappanos vízzel lemossuk a növény fertőzött részeit. Az erősen fertőzött részeket egész egyszerűen vágjuk le a növényről.

A levéltetvek ellen régi jó szer a timsó is. Ha 5 liter vízben feloldunk 50 g timsót, és ezzel az oldattal lepermetezzük a tetves fákat, bokrokat, ill. szobanövényeket, a tetvek elpusztulnak.

Házi módszerek közül említhető még a csalán, a vöröshagyma illetve a dohánylevél (cigaretta) áztatásával előállított oldat, amely - változó hatékonysággal - gyéríti a kártevőket. Vegyszermentes módszerként alkalmazzák bizonyos növények párosítását, összeültetését is, amelyek riasztó (repellens) hatással vannak a levéltetvekre. Ilyen hatásáról ismert a levendula, a bársonyvirág (büdöske) illetve a zsálya.

A pajzstetvek nevüket alakjukról kapták, mert testüket kagylószerű burok védi a környezet külső hatásaitól. A növény különböző részeire tapadnak, helyváltoztató mozgást nem végeznek. A pajzstetveknél már erősebben kell kaparnunk, mivel a kártevőt körülvevő „páncél" ellenáll az enyhe lemosásnak, illetve a permetezésnek.

Itt hatékonyabb, ha szivaccsal ledörzsöljük őket a szárról és a levelekről, vagy étolajjal bekenjük az erősen fertőzött részeket, amitől a pajzstetvek egész egyszerűen megfulladnak. A pajzstetű ettől még nem tűnik el, a kiszáradt „pajzsok" gyakran a növény felületén maradnak, amit később el kell távolítani.

A takácsatkák szabad szemmel nem, vagy csak nehezen észrevehető, pókszerű kártevők. Finoman szőtt hálójuk védelmében - elsősorban a levelek fonákján - szívogatják a növényeket. Többnyire a száraz levegőjű lakásokban élő szobanövényeken bukkannak fel: fejlődésüknek kedvez a túl magas hőmérséklet, az alacsony páratartalom és a túltrágyázás.

Ebben az esetben legkézenfekvőbb lemosni a növényt zuhany alatt, és párás körülményeket teremteni párologtató tálcával, napi kétszeri párásítással vagy - ha a növény mérete nem szab határt - átlátszó fóliába is csomagolhatjuk a növényt néhány napra.

Kórokozók

A szobanövényeken a gombás megbetegedések közül elsősorban a lisztharmat, a korompenész illetve a szürkepenész jelentkezhet.

Leggyakoribb probléma a lisztharmat, amely a levelek színén fehéres-szürkés pöttyök-foltok formájában jelenik meg. Erős fertőzése esetén a növény levelei elszáradnak és lehullnak. A lisztharmat ellen eredményes és kímélő módszer sóoldattal (1 dkg só 1 liter vízhez) vagy zsurlóteával permetezni a növény leveleit. Vagy ültethetünk bazsalikomot a növények közelébe, amely gátolja a lisztharmatfertőzés terjedését, és amellett remek fűszer olaszos vacsorákhoz.

A korompenész a pajzstetvek és levéltetvek ürülékén, az ún. mézharmaton telepszik meg. Elcsúfítja a növényt, és gátolja a fotoszintetizálásban, ám egy egyszerű szappanos oldattal eltávolítható.

A szürkepenész jelenléte mindig rothadást jelez, hátterében rendszerint elhaló növényrész vagy túlöntözött talaj áll. A penészes növényt vagy növényrészt alkohollal fertőtlenített ollóval vagy késsel távolítsuk el, ügyelve hogy a megmaradt növényrészen ne maradjon rothadó rész. Talajpenészedéskor érdemes a növény gyökerei közül kimosni a fertőzött közeget, és új virágföldkeverékbe ültetni a növényt ügyelve a megfelelő méretű virágcserép megválasztására.

Hiánybetegségek

A növények hiánybetegségeit és annak tüneteit hosszasan lehetne sorolni és részletezni, de a kialakulásukat megelőzni sokkal egyszerűbb. Az ültetőközeg - elsősorban virágföld - rendszeres felügyeletével a hiánybetegségek kiküszöbölhetők.

A szépen növekvő szobanövényeinket érdemes évente átültetni, általában tavasszal. A gyökérzetet minden alkalommal vizsgáljuk meg, és annak erőnléte szerint válasszunk kisebb vagy nagyobb ültetőedényt. Az egészséges gyökérzet sűrűn áthálózza a földlabdát. Ilyenkor a földlabda széle fehér a sűrű gyökérzettől, és az erős gyökerek már a cserép lyukain is kinyúlnak. Ekkor mindenképp ültessük át a növényt!

Tápoldatozni csak a nyári - fényben gazdagabb - időszakban (áprilistól szeptemberig) szükséges. Télen a növény a csökkent fényviszonyok közt nem használ annyi tápanyagot, mint nyáron, így októbertől márciusig felesleges e szerek alkalmazása.

A szerző kertészmérnök.

Kép [cc] drogdon

A cikk az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával készült.