Több kárt okoz, mint hasznot a szója I.

A szója az utóbbi egy-két évtized alatt jelentős mértékben fogyókúránk [és normál táplálkozásunk - a szerk.] részévé vált. Ha hiszünk a PR-fogásnak, ez az egyszerű növényi eredetű élelmiszer - amelyet egyébként oly sokféleképpen fogyaszthatunk - nem csupán a betegségek ellen kiváló fegyver, de az ember várható élettartamát is meghosszabbítja.

Létezik egy nagyon egyszerű alapelv, amely vásárlásra és evésre késztet bennünket: ha valami kis mennyiségben jó a szervezetnek, akkor a nagyobb adag csak nagyon jó hatással lehet ránk. Természetesen ez az összefüggés képtelenség, a szója esetében pedig egyenesen veszélyes, ha nagyobb tételben fogyasztjuk.

A szójának azért vannak bizonyítottan pozitív hatásai is. Például izoflavont (fitoösztrogént vagyis növényi női nemi hormont) tartalmaz, amely kis mennyiségben csökkenti a rák kialakulásának esélyét. Zsírtartalma alacsony, a fehérje megfelelő beviteli forrása. Az Egyesült Államokban az élelmiszerek címkéin megengedett a 'szója „szívbarát" termék' felirat.

A szója hírnevét a keleti misztikumnak is köszönheti: az egészségre gyakorolt pozitív hatásába vetett hit sokszor azon a tényen alapul, hogy a keleti emberek évszázadok óta fogyasztják a szóját, és itt a mell-, petefészek- és hererák jóval kisebb arányban fordul elő, mint nyugati világunkban.

Mindez igaz, de azt már kevesen tudják, hogy a japánok és az ázsiai emberek körében a rák egyéb fajtái viszont magasabb arányban jelentkeznek, különösen a nyelőcső-, gyomor-, máj-, és a hasnyálmirigyrák.

Nagy mennyiségben fogyasztjuk

Mi, itt nyugaton azonban olyan mennyiségben és úgy esszük a szóját, ami egyáltalán nem egészséges.

A szójabab természetben előforduló formája emberi fogyasztásra alkalmatlan. Csupán bizonyos ideig tartó fermentálás vagy alaposabb feldolgozás - kémiai hatások és magas hőmérséklet - teszik emészthetővé a babot vagy a szójafehérjét.

A magas szójatartalmú diéta egyben nagy növényi eredetű ösztrogénbevitelt jelent. Emberek és állatok körében végzett kutatások egyaránt kimutatták, hogy a szójában található izoflavon szervezetre gyakorolt hatása jelentős, hiszen erősen megemeli az ösztrogénszintet. A szója mellett érvelők azt állítják, hogy a növényi ösztrogének „biztonságosabbak", mivel természetes eredetűek, ez azonban így nem igaz. A véráram magas ösztrogénszintje kockázati tényező a rák szempontjából - és ebben az esetben teljesen mindegy, mi az ösztrogén forrása.

Talán megérné a kockázatot, ha ezt leszámítva a szója pozitív hatással lenne az emberi szervezetre, azonban az erre vonatkozó információk is hiányosak.

Az Egészség- és Minőségkutató Intézet (Agency for Healthcare Research and Quality) részére 2005 augusztusában készített tanulmány 200 esetből kiindulva vizsgálta az összefüggést a szójafogyasztás és annak egészségre gyakorolt hatása között. A szójából előállított termékek széles palettáját tanulmányozták: élelmiszereket, úgy mint szójabab, szójaliszt, szójatej, tofu, miso, tempeh, natto és okara [főleg szójából készült távol-keleti ételek. a szerk.], az ételekhez adott szójafehérjét, valamint a szójából származó izoflavon kiegészítőket.

Amennyiben a szójafogyasztás célja a vérnyomás vagy a lipoprotein (HDL, amelyet „jó koleszterinként" is ismerünk) magas szintjének javítása, akkor elmondhatjuk, hogy valójában semmilyen jelentős változás nem észlelhető e téren.

A menopauzával kapcsolatos tüneteket, azon belül is a hőhullámok gyakoriságát vizsgálva csökkenést tapasztaltak: 7 - 40%-os különbség is előfordult. Ugyanakkor a jelentés megjegyzései között az is szerepel, hogy a vizsgálatok nagyrészt rossz minőségűek voltak, ami megnehezíti a végső következtetések levonását. Egyéb, menopauzát jellemző tünetet nem tanulmányoztak.

A tanulmány kevés információt talált azzal kapcsolatban, hogy a szójának valóban jótékony hatása lenne a csontozat állapotára, a rákra, a vese betegségeire, az endokrin mirigyek működésére, a nemzőszervek állapotára, az idegi funkciókra vagy a glükóz feldolgozására. Eltekintve attól, hogy néhány rövid távú hatástanulmány kisebb emésztési problémákról számolt be, a szójatermékek fogyasztását a vizsgálati személyek nem kötötték ártalmas jelenségekhez. A jelentés készítői nem találtak megbízható, hosszú távú eredményeket.

Szinte minden ételünkben ott van

A szója-pártiak vitatkoznak azokkal a tanulmányokkal, amelyek a magas szójafogyasztás ártalmas hatásait mutatták ki, azzal érvelve, hogy ezek a feltételek nem tekinthetők relevánsnak. De manapság ki tudhatja ezt? A szója bizonyos formája, például a protein izolátum ugyanis a feldolgozott élelmiszerek 60%-ban jelen van, ami egyben azt is jelenti, hogy szinte mindannyian nap mint nap eszünk szóját anélkül, hogy ezt tudnánk, vagy erre akár csak gondolnánk.

Szójalisztet használunk a kenyérkészítéshez, szójaolaj van a margarinban, s egyben a „növényi olaj" legfőbb összetevője is, amelyet számos élelmiszerben fellelhetünk. Amikor húst eszünk, gondoljunk arra, hogy szójával táplált állat húsa került az asztalra. A szójabab-koncentrátum az élelmiszerek összetevőinek „összekötésére" szolgál, hatására megnő a protein-tartalom.

A szója-lecitin - E322 - az egyik legszélesebb körben használt élelmiszeradalék. Megtalálható az „egészséget támogató" italkészítményekben, fagylaltban, joghurtban, húspótló szerekben, édességben, csecsemő tápszerekben, pékáruban, reggeliző pelyhekben és italokban, margarinban, tésztában és tartósított húsokban.

A szója alapú csecsemőtápszer széles körben elérhető, a legtöbb esetben ugyanazon a polcon, amelyen a tehén alapú változatok találhatók. Jelenleg Nagy-Britanniában a csecsemők mintegy 3%-a kap ilyen tápszert. Ez a szójatej is tartalmaz izoflavont, amely befolyásolhatja a gyerek későbbi termékenységét, a nemzőszervek fejlődését.

A brit kormány azt javasolja a szülőknek, hogy orvosi felügyelet nélkül ne használják a szója alapú tápszereket, jelenleg ugyanis semmi sem hívja fel a szülők figyelmét a szója tartalmú tápszer veszélyeire, a csomagoláson sem tüntetnek fel semmiféle erre vonatkozó információt.

1998-ban az American Journal of Clinical Nurition szakfolyóirat hasábjain kutatók számoltak be arról, hogy a szója alapú tápszerrel etetett babák keringési rendszerében az izoflavon-koncentráció 13000-22000-szer magasabb volt, mint a plazma ösztradiol-koncentrátum (természetesen termelődő ösztrogén hormon) a tehéntejből készült tápszerrel etetett csecsemőknél.

A bostoni Harvard School of Public Health legújabb tanulmánya szerint azoknál a férfiaknál, akik rendszeresen fogyasztanak szóját, jelentősen alacsonyabb spermaszámot mutattak ki.

A különféle szójatermékek iránti lelkesedésünk azt is jelenti, hogy sajnos nem vagyunk tisztában azzal, hogy a szóját nem mindig ugyanúgy állítják elő. A szójabab hagyományos fermentálása során számos káros hatás megszűnik. Ennek eredményeképpen bizonyos szója termékek, mint a tempeh és a miso jótékony hatásúak is lehetnek, ha mértékkel fogyasztják, azonban a nem fermentált szója termékek, mint a tofu és a szójatej már kevésbé egészségesek.

Az esőerdő is kárát látja

Végül ne feledkezzünk meg arról, hogy a szója környezeti problémát is jelent. Hatalmas területen irtunk ki esőerdőket, hogy kielégíthessük az „egészséges" táplálékok iránti sóvárgásunkat. A terméshozam növelése érdekében a farmereket arra ösztönzik, hogy genetikailag módosított fajtákat termesszenek, amelyekhez azonban még több rovarirtó szer szükséges.

Talán manapság eretnekségnek tűnik szójamentes diétát követni egy olyan világban, amelyet elárasztottak a szójatermékek, de mégsem lehetetlen. Miután beengedtük a szóját az élelmiszer-rendszerünkbe, óriási erőfeszítést igényel, hogy teljesen száműzzük - ez jó kis fricska a tudatos vásárlásnak.

Az eredeti cikk az Ecologist 2008. decemberi számában jelent meg. Lefordítva és megjelentetve a kiadó engedélyével. Fordította: Csapka Ivett

Kép [cc]  hatm