Ásványvíztörténet - kitekintés
« előző 5 / 7 oldal következő »
Az emberiség évezredeken keresztül a felszíni vizekből nyerte ivóvize nagy részét. Ugyanakkor korán felismerték azt is, hogy egyes forrásokból a felszínen folydogálóhoz képest más összetételű, esetleg bizonyos ásványi anyagokban gazdagabb víz nyerhető, és idővel felfedezték a különböző víztípusok élettani hatásait is.
Helyenként az egyes területek túlnépesedése miatt kialakult járványok, másutt az iparosodás szennyező hatásai miatt a felszíni vizek elszennyeződtek, nem egy esetben veszélyforrássá váltak. Kétségtelen, hogy a megfelelő ivóvízellátás Földünk számos vidékén ma is kardinális probléma.
A vizek pozitív élettani hatásait kihasználva gyógyforrások, ivókutak segítségével frissültek, gyógyultak Európában már a rómaiak is. Nem volt ritka az sem, hogy egyes „csodatévő" vizekért tömegek keltek útra.
Magyarország területe igen gazdag a felszín alatti vizekben, gyógyvizekben, forrásokban, így - főként a korabeli Pannóniában - már korán kialakult az ásványvíz- és fürdőkultúra, amely azután a török időkben újabb lendületet vett. A koraújkorban - hasonlóan Európa más, ásványvizekben gazdag országaihoz, így Francia- és Olaszországhoz, a német fejedelemségekhez - a patikusok a pontos kémiai összetétel ismeretében már foglalkoztak az ásványvizek palackba zárásával és forgalmazásával.
Az Egyesült Államokban már a XIX. század elején palackoztak szénsavas ásványvizeket, és ezeket egészséges üdítőként árusították nagy sikerrel. Európa-szerte pár évtizeddel később, a XIX. század folyamán kezdődött meg a különböző vizek ipari mértékű kitermelése és palackozása.
A kereslet hamar megnőtt az ekkor még üvegpalackba zárt és farekeszekben gondosan szállított vizek iránt. A ma ismert legnagyobb márkák (mint például az Evian, Vittel, San Benedetto vagy San Pellegrino) palackozásának kezdete is a század második felére nyúlik vissza.
A hazai vizek is ekkor kerültek palackba. Így például 1869-ben nyílt meg a margitszigeti Szent Margit gyógyfürdő, ahol ivókúrákat is tartottak, a szénsavval dúsított vizet pedig Palatinus-víz, majd Szt. Margitszigeti ásványvíz névvel kezdték palackozni. Nem sokkal később jelent meg az üzletekben az Apenta, a Hunyadi János és a Ferenc József keserűvíz. A korabeli kis ivókutak, fürdőhelyek idővel ipari- és gyógyturisztikai központokká alakultak át világszerte.
Nyugat-Európában a XX. század folyamán több országban a rossz minőségű és ihatatlan csapvíz miatt kényszerűségből ugrott meg az ásványvízfogyasztás. Hatalmas áttörést jelentett az 1960-as években megjelent könnyű és törhetetlen műanyagpalack, majd 1992-től a még ellenállóbb és anyagában újrahasznosítható PET palack. Másutt, így legfőképpen Skandináviában, ahol kitűnő minőségű a csapvíz, mind a mai napig nagyon alacsony az ásványvízfogyasztás.
Magyarországon a századelőn még mértékkel ugyan, de divatban volt a „baktériummentes üdítők" (ahogy anno a Kristályvíz reklámozta magát) fogyasztása. A II. világháború után azonban ez jelentősen megcsappant. Mindig is nagy sikere volt a szódavíznek, illetve általánossá vált a csapvíz ivása.
Kapni lehetett ugyan az üzletekben néhány gyógyvizet, de egyes - korábban már ismert - márkák csak később, az 1980-as években kerültek vissza a köztudatba. Ekkor leginkább az éttermekben szolgáltak fel üveges Kékkútit, Fonyódit, Apentát vagy Parádit. Illetve idővel nagyon népszerű lett a háztartásokban a Margitszigeti Kristályvíz. Ezeket ekkor általában sör- vagy üdítőipari vállalatok „melléktermékeként" palackozták.
A rendszerváltással a fogyasztási szokások is megváltoztak. Az új igények dömpingszerű ellátására sorra nyíltak a már ismert (például a Balfi, Szentkirályi, Mohai) vagy újonnan feltárt (leginkább alföldi vagy észak-magyarországi) kutak.
A magyar ásványvízfogyasztás az 1990-es évek eleje óta folyamatosan növekszik. Napjainkban fejenként átlagosan évi 105 liter ásványvizet iszunk, azaz európai szemmel átlagos fogyasztók vagyunk.
A vásárlók leginkább a hazai márkákat keresik, jóformán elenyésző az import ásványvizek forgalmazása. Utóbbiból leginkább az erdélyi Borszékről a Borsec, az olasz San Benedetto, az osztrák Vöslauer és a horvát Jana található meg a polcokon, de sok helyen megtalálhatjuk a legismertebb francia márkákat is: Evian, Perrier vagy Vittel.
A hazai márkákból - az egyéb élelmiszerekhez hasonlóan - egyre többször választjuk a sajátmárkás termékeket. Akár többszörös is lehet az árkülönbség az ugyanabból a forrásból származó sajátmárkás és márkázott, de összetételében tökéletesen megegyező víz között (például az albertirsai Aquarius ásványvíz palackonként 120-130 Forintba kerül, ugyanazt Tesco csomagolásban már 40-ért megkaphatjuk).
« előző 5 / 7 oldal következő »
Hozzászólások
Tisztelt fórumozók!
Van pár dolog amit észre vettem Ásványvíz fogyasztás mellékhatásaként.
Például egyre szomjasabb vagyok ha ásványvizet iszok, és nagyon sokszor kell üritenem. 44 éves vagyok és csak akkor jelentkeznek ezek a tünetek ha ásványvizet iszok. Elgondolkoztam rajta vajon ez nem valami adalék mellékhatása? Esetleg azért hogy többet igyak, tehát többet vegyek? Mostanában vissza szoktam a sima csapvízre és megszüntek a kellemetlenségek.
Kedves MSZ!Igaza van!.MIÉRT nem irnak többet a viztisztítókról?ÉN már tudom.Amit nekem szerencsém volt beszereznem-szintén nem reklámterhelt termék,(azaz nem a loby (nyerészkedés) tárgya)igy nem is,vagy nehezebben hozzáférhetö!-Tehát többet költhetnek az emberek olyan termékekre,amik nemhogy nem tiszták-de drágák és finoman fogalmazva,nem az egészséghez járulnak hozzá!Nekem segítettek,én is szivessen segítek!Üdv:Mária
A cikk szerzői is tudatosan fenntartják a magyarországi NÉPIRTÁST!
A kálium és nátrium-só arányát tudatosan rosszul adják meg, lásd ajánlott napi kálium - 3500 mg és nátrium 500 mg, mikor kutatások bizonyítják a túlzott káliumfogyasztás ideg- és sejtromboló hatását.
Lásd ezt a részletet:
http://aquanet.fw.hu/
"A köldökzsinór-vérben és magzatvízben is lévõ, természetes arányával optimális élettanilag a
konyhasónak, a káliumnak és a víznek a magzati szervezetbe bejutása (fiziológiás optimum). Ez
az optimális bejuttatási arányuk felnõttek esetén is. Ezért tartalmaz a fiziológiás infúziós Ringer
oldat is literenként 990 gramm desztillált vizet + 9 gramm konyhasót + 0,2 gramm káliumot
(Na/K=30/1), s az alkalmazása erõteljesen gyógyító hatású. Ha 3 liter/24 óra gyorsasággal a
Ringer oldat 3 liter desztillált vizet, s abban oldva 27 gramm konyhasót, s 0,6 gramm káliumot
juttat be, akkor annak egyik komponense sem terheli túl a keringést vagy a vesét (a kiválasztást).
Egy felnõtt egynapi tényleges káliumszükséglete kb. 0,5 gramm, s ennyi is veszélyes, ha 4 óránál
rövidebb idõ alatt jut be a vérbe. 3-4 grammnál több kálium 24 óra alatt szájon át bejutása EKG-
torzulást, szívmûködés romlást, vesemérgezést is okoz. A „konyhasót teljes mértékben pótló
ételízesítõként” gyógyszertárakban árult kálisó (Redi só), s a gyógyszertári „Kálium-R” tabletta
hatásait ellenõrzõ hazai klinikai méréseik is igazolták e mérgezõséget, lásd: www.aquanet.fw.hu.
Ivóvízként lehetõleg csak tiszta desztillált vizet kell inni, a fentiek figyelembe vételével nem
mérgezõre korlátozott sebességû étkezési káliumpótlás mellett, s fiziológiás mértékben pótolva a
szervezetbõl kiürülõ nátrium- és klorid ionokat, kálisómentes, pl. gyógyszertári konyhasóval
sózott ételekkel. Tudni kell, hogy sok étkezési növényben sokkal több a kálium, mint a nátrium!
A vér elektrolit Na- és K komponenseinek a fiziológiástól nagyon (5-10-szeresen) eltérõ
mennyiséggel és/vagy sebességgel folytatott bejuttatása életrövidítõ és ivartalanító hatású is. Az
így elõidézhetõ betegségeket, Nobel díjasok (1950) mérései alapján, lásd: www.aqunet.fw.hu.
A fentiek ellenkezõjét bebeszélõk „lassú népirtást” folytatnak a Mózes II.23.,25-26. és V.7.,22. lapon elõírtaknak megfelelõen, a konyhasó és
a kálium fiziológiás pótlását akadályozó ételekkel (pl. a kálisóval ízesített kenyérrel) és a"
Nem teljes egészében kapcsolódik ide, de az oxigénnel dúsított víz vajon tényleg annyira egészséges, vagy ez csak reklámfogás a gyártók részéről?
kis elírást javítanék: a fluor who által javasolt határértéke természetesen nem 15 mg/l, hanem 1,5mg/l.
manapság egyre több agy-, és pszichológiai kutatás irányul a felhalmozódó fluor toxicitására, érdemes utánanézni.
Kedves Szabó György!
Mint azt már egy Olvasónk korábban megválaszolta, a címkén csak a nagyobb mennyiségben jelen lévő ásványi anyagokat tüntetik fel a gyártók. Tehát ha valami nem szerepel a címkén, attól még lehet benne, kis mennyiségben.
Az Ön által említett fluorid az emberi szervezet számára szükséges. A WHO által megállapított egészségügyi határérték 1,5 mg/l. Viszont nagyon keskeny a határ a szükséges és a káros mennyiség között, ezért 1,5 mg/l fölött már figyelmeztető szöveget kell feltüntetni a címkén. Ld: http://www.tudatosvasarlo.hu/cikkek/1557?page=4
A víztisztítókkal kapcsolatban ajánlom, hogy nézze meg a korábbi cikkeinket
http://www.tudatosvasarlo.hu/cikkek/366
http://www.tudatosvasarlo.hu/cikkek/367
vagy a HVG tavalyi víztisztító tesztjét:
http://hvg.hu/kkv/20090518_viztisztito_teszt_bakterium_oki
Üdvözlettel:
TVE
Egy apró formai hibára hívnám fel a táblázat készítőjét! A 2. táblázatban összecsúszott a Szentkirályi és az Aquarius a megnevezéseknél!
Szabó György részére:
Nem hozzám szólt a kérdés, de azért leírnám a saját véleményem.
Vannak ásványvizek, melyeken csak a főbb, illetve jellemzőbb összetevőket tüntetik fel, de ez nyilván nem jelenti, hogy kizárólag az található benne. Ez egyfajta felületesség, hanyagság, igénytelenség.
De a főbb összetevők mellett a forrás nevének feltüntetése is kötelező, tehát az rajta is szokott lenni, ebből ki lehet indulni. Vagyis ilyenkor "lenézhető" a másik palack címkéjéről, ugyanaz. Továbbá a forrásokról az Interneten is találhatók adatok, az ANTSZ honlapján is láttam, ha jól rémlik. A kút nevére kell keresni.
A fluorral kapcsolatban nekem más információim vannak. A fluor olyankor ronda szer, amikor Amerikában kitalálták, hogy az alumíniumgyártás melléktermékeként keletkező fluort a városi vízhez keverik, és az majd milyen jó lesz a lakosságnak, de főleg egyesek bankszámlájának, akik az üzleten komoly pénzeket kaszáltak. Persze idővel jöttek a bajok, betegségek, halálok, hatalmas botrányok.
Mindez viszont nem igaz a természetes forrásokból származó, minimális mennyiségű fluorra, annyi ugyanis kell is a szervezetnek, nem káros, hanem hasznos.
a csapvizet viszont tudomásom szerint érdemes tisztítani, mert rengeteg hormont és egyéb szennyeződést tartalmaz.
érdemes lenne a víztisztítóberendezésekről is írni, ha az érintett lobby ezt nem akadályozza meg.
Tisztelettel és a Tescó Aquarius (2l) ásványvizet veszem. Egyrész ára miatt, másrészt mert ezen a palackon nincs feltüntetve, fluorid. Tehát én úgy tudom nincs benne. Önök kimutattak 0,17 egységet.
A Fluorid ronda szer. Nem bomlik le a szervezetben, felgyülemlik és csont betegségeket okoz. Ezért én olyan vizet veszek, amiben nincs fluorid. Most ebben az Aquariusban van, vagy nincs. Önöknek higyjek, vagy a cimkének.
Szabó György
Kis elütés történt az előbb, természetesen 1000-1500 akart lenni.
A Fiji Waternél az összes szárazanyag láthatóan 210 mg/l, relatíve kevés Ca és Mg tartalommal, relatíve sok hasznos szilíciummal, valamint egy kis fluorid sem árt a vízbe, illetve ennyi kell is.
Eltúlzottnak gondolom a megadott határokat, szerintem 1000-15000 mg/l-es víz nem javasolható korlátlan napi fogyasztásra. De még 500-1000 mg/l között sem.
Érdekes, az ivóviz fogalma régebben 500 mg/l alatt kezdődött. Felette nevezték ásványvíznek. Ez a különös határeltolódás (felfelé, persze) netán az ásványvízlobby tevékenységének hatása? Átértékelődnek a dolgok?
Nézzük meg például a cikkben is említett, Fidzsi-szigetekről származó Fiji Water, Amerika kedvence, artézi víz összetételét. Szerintem ettől nem egyszerű vesekövet kapni, ilyen egy szimpatikusnak látszó, frissítő ivóvíz:
http://www.fijiwater.com/usa/waterquality.pdf
Bicarbonate 140mg/L
Calcium 17mg/L
Chloride 4.8mg/L
Fluoride 0.29mg/L
Magnesium 13mg/L
Sodium 18mg/L
Silica 85mg/L
Sulfate 1.3 mg/L
Total Dissolved Solids 210mg/L
Total Alkalinity 132mg/L
Conductivity 278 umho/c
PH 7.5
Arra is kíváncsi lennék, hogyan állapították meg, mikor töltötték a vizet a palackba.
Arra is kíváncsi lennék, hogyan állapították meg, mikor töltötték a vizet a palackba.
Arra is kíváncsi lennék, hogyan állapították meg, mikor töltötték a vizet a palackba.
Tisztalt Cikk-író!
Ha már ilyen szépen foglalkozunk a vizekkel akkor öntsünk tiszta vizet a pohárba. Feltennék pár kérdést!
1., Az ásványvizek az oldott ásványanyag tartalmat milyen formában tartalmazzák, Szerves, vagy szervetlen?
2., Az emberi szervezet milyen anyagok feldolgozására képes? Szerves vagy szervetlen?
3., Az emberi szervezet a bevitt szervetlen ásványi sók hány százalékát képes feldolgozni és milyen folyamatokban?
4., Ugyanezeket a folyamatokat szerves kötésű ásványi anyagokkal is képes ellátni?
Nagyon kíváncsi vagyok a válaszaira.
Üdv Miskey Sándor