Olvasóink írják: Ne vásároljak semmit?

Lehet, hogy a vásárlás elmarad, de az ebéd biztos nem!

Bíró Edit, Szeged

De hát enni csak kell, meg a gyerek már megint kinőtte a tornacipőt, meg ugye jön a karácsony, és a legjobb barátnőmnek is a jövő héten lesz a szülinapja, ráadásul a kávé is pont ma reggel tudott elfogyni itthon... Különben is nézem épp az e heti akciós újságokat, és egy csomó remek ajánlat van csak most. Nem hagyhatom ki a szokásos bevásárló-körutamat csak azért, mert valami idióta kitalálta ezt a napot is. Hah! Még hogy ne vásároljak semmit! Jó vicc! Mégse mondhatom a családnak, hogy a vasárnapi ebéd a Ne Vásárolj Semmit! Nap miatt elmarad...

Gondolkodhatnék így is, de nem teszem. Sőt, azt hiszem, rosszul lennék, ha végig kellene csinálnom egy ilyen gondolkodású ember szokásos bevásárló-körútját. Igaz, ő meg bizonyára attól lenne rosszul, ha hozzám hasonlóan biciklivel menne a piacra minden hétvégén, és okosan pakolva sem tudna összesen úgy 15 kilónyi friss, kiskerti zöldségnél és gyümölcsnél meg házi tejnél többet hazavinni, miközben kitalálja, hogy mi mindent is fog készíteni mindebből az elkövetkező napokban.

De alighanem a rosszullét környékezné attól is, hogy használt, de még messze nem elnyűtt ruhát vagy cipőt adjon a gyerekére, s a kinőtt holmikat esetleg odaadja másnak. Arról nem is beszélve, hogy a saját ruhatárát se az éppen aktuális divat alakítsa, hanem inkább a praktikum.

Szerencsére nincsenek ilyen gondolkodású barátaim, mert ők nem értékelnék a saját készítésű ajándékokat sem, amiket én szép apránként kitalálok és megcsinálgatok: különleges házi lekvárok, szószok, csemegék, valami kézimunka, házilag barkácsolt mécsestartó, asztali dísz, potpourri; természetesen saját készítésű csomagolópapírban, rafiával átkötve – én bizony ilyesmiket rakok a fa alá, vagy ilyesmikkel lepem meg a rokonokat, barátokat egy-egy jeles alkalomból.

Persze könnyű nekem, mert nem kávézom. Ha mégis úgy akarok csinálni a társaság miatt, akkor koffeinmentes gabonakávét kortyolgatok, de leggyakrabban teát, fűszeres kompótlevet, nyáron eltett rostos gyümölcslét, vagy épp kakaót. Olyan meg úgysincs, hogy egyszerre fogyjon el itthon mind. Ha valami épp nincs, biztos van helyette valami más – fő a változatosság!

No és az akciók? Csak akkor megyek boltba, ha tényleg kell valami – tanúskodik erről a hűtőn a bevásárlólista –, és csak azt veszem meg, ami tényleg kell, akció ide vagy oda. A „csak annyit vásárolhatok, hogy biciklivel haza tudjam vinni” korlát itt is jól működik. Valami úgyis mindig akciós – ha épp olyasmi, ami amúgy is kell, akkor örülök neki. Ha meg nem kell, akkor úgyis mindegy.

Így nincs tele a ház mindenféle használhatatlan vacakkal, ami ott és akkor a boltban még jó ötletnek tűnt, aztán kiderült, hogy mégsem az – mert inkább hátráltat, mint segít, vagy épp olyan gyenge minőségű darab, hogy már a kipróbálásakor tönkrement. Az ilyenekre nem kidobott pénzből inkább veszek egy doboz minőségi teát, de mondhatnám akár azt is, hogy havi egy-két piaci bevásárlás ingyen van.

Így a tél közeledtével az is meg-megesik, hogy az időjárási körülmények miatt nem vállalkozom a piac meglátogatására, amolyan rendkívüli Ne Vásárolj Semmit! Napot tartva. Hiszen mindig van itthon olyan zöldség-gyümölcs, ami hűvösön pár napnál tovább is eláll (most épp krumpli, répa, cékla, sütőtök, káposzta, alma és birs), meg tele a kamra a nyáron és ősszel apránként elkészített rengeteg házi befőttel, lekvárral, savanyúsággal, ivólével. Aztán a fagyasztóban is akad ez-az, meg a cserépkályha tetején megszárított zöldségek is ott lógnak a spájzban a fogason vászonzsákokban, és van liszt is meg élesztő, és persze bevált receptek. Ezekből azért nem reménytelen az a vasárnapi ebéd!

Deszkázni megyek!

Kiskovács Eszter,
http://kiskovacseszter.blogspot.com/2007/10/tengerknyv-livro-do-mar.html

Szeretem a változást, változtatást, mindig új dolgokat eszelek ki, hogyan lehetne a semmiből valamit létrehozni, a csúnyából szépet varázsolni. Ez a vágyat az anyatejjel szívtam magamba. Szüleimtől lestem el, nagyszüleimtől örököltem a leleményes ember kreativitását... szenvedélyes lomtalanító és turkáló hajlamaim is vannak, és ha éppen nem itt szerzem be legféltettebb kincseimet, akkor azt magam készítem: szoknyát varrok ésatöbbi. Tavaly végeztem grafikusművészként, így számomra a munka is öröm. Az én Ne Vásárolj Semmit Napomon már tudom is mit fogok csinálni...

Legújabb mániám, hogy nagypapámtól elkunyerált vagy lomtalatított régi, ütött-kopott deszkákra, konyhaszekrény ajtókra festek, így még alapanyagra sem kell költeni, és átélhetik az újrahasznosítás netovábbját a deszkák.

S amint ígértük: akik időben elküldték véleményüket, azok között kisorsoltunk 2x2 jegyet november 30. délutánra az Anilogue fesztiválra, illetve az Uránia Nemzeti Filmszínházba (amelynek ezúttal is hálásan köszönjük az együttműködést!). A jegyeket Kiskovács Eszter és Szitakötögető nyerték – köszönjük a játékot! Véleményeiteket, írásaitokat továbbra is várjuk!

Kép [cc] reubeniz, Brave New Films