Az ökoszemlélet története, alakulása Magyarországon

Az ökoszemléletű gazdálkodások megjelenése és terjedése Magyarországon a nyolcvanas években kezdődött. Ekkor még mozgalom, hálózat formájában létezett, majd 1987-től a Biokultúra Egyesületben öltött szervezeti formát. Az Egyesület nemcsak összefogta a biomozgalmat, képviselte a tagok érdekeit, oktatással, szaktanácsadással, szakmai tudományos képviselettel foglalkozott, de az ellenőrzés is hatáskörébe tartozott.

Az Európai Uniós csatlakozási irányelvek és egy kormányrendelet alapján azonban megfogalmazódott, hogy ellenőrzést csak független, más tevékenységet nem végző szervezet végezhet, így vált ki a Biokultúra Egyesületből a Biokontroll Hungária Kht., s lett az ökogazdálkodás ellenőrzésére hivatott szervezet. A közelmúltban azonban újabb szervezet, a Hungária Öko Garancia is megkapta a környezetvédelmi tárcától az ellenőrzésre való jogosultságot.

A Biokultúra Egyesület adatai szerint az országban a biogazdaságok „foltszerűen”, egymás közelében helyezkednek el. A gazdálkodók kedvet kapnak egymástól az új termelési forma kipróbálására, majd, ha termékük éppen elfogy, egymáshoz küldik a potenciális vevőket. Következésképpen a termelő integrátorként újabb biotermelőket toborozhat és foghat össze egy-egy térségben.

Érdekes jelenség, hogy a nyugat-magyarországi részeken inkább a konzervipar, hűtőipar, méz-, bébiétel-gyártás figyelhető meg. A biogazdálkodás tehát rátelepül a hagyományos, de ma már a külföldi importtal szemben nem versenyképes és nem jövedelmező feldolgozóipari szerkezetre.

Az ország déli részén, elsősorban Békésben nő az ökológiai gazdálkodással foglalkozók száma, de Borsodban és Szabolcs-Szatmárban is többen élnek a lehetőséggel. A 2003. év biotermékét, a Zöldfarm biotejet termelő gazdaság is Békés megyében található. Győr-Moson-Sopron megyében azonban osztrák gazdák folytatnak bio-gazdálkodó tevékenységet.

A gazdaságok számát tekintve a Dél- és Észak-alföldi, illetve az észak-magyarországi régió megelőzi a többit. A termelésbe vont terület nagyságát tekintve a Közép- és Dél-dunántúli térségben Komárom valamint Baranya megye emelkedik ki.

A Biokontroll Hungária Kht. adatai alapján 2003-ban az összes ellenőrzött terület nagysága 67,7 százalékkal, az átállási területeké pedig 33,2 százalékkal emelkedett 2002-höz képest.

A hazai ellenőrzött és átállási területek jellemzője, hogy legnagyobb arányban gyepként, legelőként, valamint szántóföldként kerülnek hasznosításra.

Felmerülhet a kérdés tehát:

Miért nem terjed gyorsabban az ökogazdálkodás hazánkban?

Sajnos a magyar mezőgazdaság öt főnövény kultiválását preferálja, noha piacképesen ennek többszörösét lehetne termelni.

A 2000-ben elfogadott agrár-környezetvédelmi program és támogatási rendszer hatása alig észrevehető a hazai környezetbarát gazdálkodáson. A rendszerhez történő csatlakozás, a pályázati kiírások valószínűleg túl bonyolultak, nemcsak az „egyszerű” gazdálkodók, de a felsőfokú végzettséggel rendelkezők számára is.

A termelők többsége elszigetelten, szakmai irányítás és érdekképviselet nélkül tevékenykedik. A Nyugaton bevált, képzett vezetők irányítása alatt álló termelő és értékesítő szövetkezetek megoldást jelenthetnének, egyelőre azonban nagy az ellenállás az effajta tömörüléssel szemben.

A tíz legnagyobb ökogazdálkodási területtel rendelkező ország (terület, ezer hektár)

Forrás: SOEL Survey, Minou Yussefi & Helga Willer: Organic Agriculture Worldwide 2003, Statistics and Future Prospects, 2003. február

Megállapíthatjuk tehát, hogy az ökogazdálkodás fejlődése rendkívül gyors az egész világon, s a fejlett országokban egyre több térségben szervezik és finanszírozzák az új gazdálkodásra való áttérést.

A szerzőkről

Burián Dóra a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Karán, nemzetközi marketing szakirányon végzett 2003-ban.

Szántó Szilvia a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar, Nemzetközi Marketing Tanszék adjunktusa, tanszékvezető-helyettes.