Nem csitul a vita a mobiltelefonok biztonságosságáról

1984-ben a fogyasztók tömegei kezdték vásárolni a lakosság számára is kapható mobiltelefonokat. Magát a technológiát még korábban az USA Védelmi Minisztériuma fejlesztette ki, azonban a mobiltelefonokat kifejezetten biztonsági szempontból sohasem tesztelték.

Az indoklás így szólt: a készülékek csupán olyan nem-ionizáló sugárzást bocsátanak ki, amely nem képes felbontani a sejten belüli kémiai kötéseket, és nem indít el rákos folyamatot a DNS-láncban. Ez elég meggyőzően hatott, és az emberek rajongani kezdtek a hordozható telefonért. 2007-ben a mobiltelefon-szolgáltatók már 250 millió amerikai előfizetőt tartottak nyilván, és becslések szerint ma világszerte legalább 2, 5 milliárd azoknak a száma, akik mobilt használnak.

Bizonyos körökben a mobiltelefonok biztonságosságáról - nem beszélve a mobil-adótornyokról - folytatott vita mára már olyan méreteket öltött, mint amennyire népszerűek maguk a készülékek. Egyes tanulmányok összefüggésbe hozzák a túl gyakori mobilhasználatot az agydaganattal és egyéb betegségekkel. Ezt azonban némely kutatók megkérdőjelezik, mondván, a kettő csupán együtt jár, de ok-okozati összefüggésről nincs szó.

Mások szerint a kutatásokat 10, 20 sőt 30 éven keresztül kell folytatni ahhoz, hogy döntő erejű bizonyítékokat kaphassunk. Bizonyos szervezetek ­ köztük az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző Hivatala (FDA) - úgy vélik, egyszerűen nincs elegendő információ arra vonatkozóan, hogy egyértelműen el lehessen dönteni, a mobiltelefonok használata biztonságos-e vagy sem.

Az első aggályok

A vitára első alkalommal 1993-ban figyelt fel a közvélemény, amikor egy floridai üzletember, David Reynard pert indított a mobiltelefon-iparág ellen. Meggyőződése volt, hogy néhai feleségénél a gyakori mobilhasználat következtében alakult ki halálos kimenetelű agytumor. A vádat bizonyíték hiányában ejtették. Bár manapság néhány mobiltelefon-vállalat szolgáltatási szerződése már olyan kikötéseket is tartalmaz, amelyek megakadályozzák a fogyasztót abban, hogy vádat emelhessen a vállalat ellen, még mindig várat magára, hogy az első, szolgáltatók ellen indított jelentősebb per győzelemmel záruljon.

A következő eredmény azonban a kételkedők igazát támasztja alá. A Utah Egyetem kutatói 2008-ban kilenc, összesen több ezer agydaganatos betegről készült korábbi tanulmányt tekintettek át, és „úgy találták, hogy összességében nem fordul elő nagyobb eséllyel agydaganat a mobilhasználók között". Franciaországban, Dániában, Angliában és Norvégiában végzett vizsgálatok hasonló következtetésre jutottak. A kutatások közül néhány egy jelenleg folyamatban levő ­ Interphone nevű ­ nagyszabású kutatási projektnek is részét képezi, amely 13, főként európai országra terjed ki.

Habár az Interphone vizsgálat részletes eredményei még nem kerültek nyilvánosságra, az eddigi információk alapján aggasztóbb eredményeket mutatnak.

Egy svéd onkológus tíz ­ 2001 és 2007 között készült ­ európai tanulmányt tekintett át, és összefüggést vélt felfedezni az agydaganat bizonyos típusai és a hosszú távú mobilhasználat között. A daganatok között előfordul glióma (jó- vagy rosszindulatú agytumor), akusztikus neuróma, amely az agy és a fül találkozásánál alakul ki; valamint fültőmirigyrák (a fül mellett található egyik nyáltermelő mirigyünkben létrejövő tumor).

Egy 2008-ban, Izraelben 500 főn végzett vizsgálat szerint a rendszeres mobilhasználók körében 50%-kal nagyobb eséllyel alakul ki fültőmirigy-daganat. Finn tudósok egy 2007-ben közzétett kutatásban megállapították, hogy több mint 10 évig tartó mobiltelefon-használat után „jelentősen nagyobb" az agydaganat kockázata.

Szintén Finnországban a Sugárvédelmi és Nukleáris Biztonsági Hatóság (RNSA) mutatott rá arra, hogy a mobiltelefon által kibocsátott nem-ionizáló sugárzás az ennek kitett emberi sejtekben olyan reakciót vált ki, amely normál esetben csak akkor fordul elő, ha a sejtek károsodnak.

Biztonságosabb mobilozás 

Egyes kutatók számára elég riasztónak bizonyultak ezek az eredmények ahhoz, hogy azonnali óvatosságra intsenek. Dr. George Carlo, a Safe Wireless Initiative (a mobiltelefonok egészségügyi kockázatait kutató intézmény az USA-ban) alapítója, a Cell Phones: Invisible Hazards in the Wireless Age (Mobiltelefonok: a rádióhullám-korszak láthatatlan veszélyei) című könyv szerzője elsők között végzett kutatásokat a mobiltelefon-használat veszélyeivel kapcsolatban.

A kutató azt állítja, hogy a rádióhullámok hatására bizonyos betegségek felerősödnek. Ezek közé tartozik a rák, a figyelemhiányos rendellenesség, az autizmus, az Alzheimer- és a Parkinson-kór. Véleménye szerint széleskörű közegészségügyi válsággal állunk szemben.

Visszafogottabban nyilatkozott a veszélyekről három kiváló idegsebész, akik 2008 tavaszán az amerikai CNN tévécsatorna egyik népszerű műsorában néhány óvatossági intézkedésre buzdítottak; többek között a telefonhoz kapcsolt fejhallgató használatát javasolták.

Röviddel ezután Dr. Ronald B. Herberman, a Pittsburghi Egyetem Rákkutató Intézetének igazgatója körlevelet küldött mintegy 3 000 egyetemi dolgozónak, amelyben ugyanerre biztatta őket. „Habár az eddigi bizonyítékok továbbra is vitatottak, meggyőződésem, hogy elegendő adat áll már rendelkezésre ahhoz, hogy a mobilhasználatra vonatkozó elővigyázatossági tanácsokat adjunk közre" - nyilatkozta Herberman. Mindenkit óvatosságra intett, különösen a gyermekeket, akik - fejlődésben levő agyuk és vékonyabb koponyájuk miatt - különösen veszélyeztetettek a sugárzás hatásaival szemben.

Egy másik módja a biztonságos mobilhasználatnak az lehet, ha a lehető legtávolabb tartjuk a testtől a készüléket, ezáltal védjük az olyan érzékeny területeket, mint a szem, a here és a csípő tájéka, ahol a vörösvértestek 80%-a termelődik. A telefon kihangosításával és a vezetékes telefon használatával is csökkenthetjük a kockázatot csakúgy, mint az alacsonyabb sugárzási szintű telefon-vásárlással.

Mielőtt azonban megvennénk egy vadiúj, legmodernebb technológiával készült mobilt, ne feledkezzünk el arról sem, hogy a régit elajándékozzuk, vagy megfelelő gyűjtőhelyre vigyük, hogy újrahasznosításra kerüljön. Ezzel is hozzájárulunk egy boldogabb, egészségesebb bolygóhoz.

The Environmental Magazine 2008. november-decemberi számában megjelent cikk szerkesztett változata. Lefordítva és kiadva a kiadó engedélyével. Fordította: Pócsa Andrea.

Kép [cc] john