Mi fán terem? Dió

Régészeti kutatások szerint a dió az emberiség történelmének legrégebben fogyasztott, fán termő gyümölcse. Az első nyomok Babilonba, a mai Irak területére, négyezer évvel ezelőttre vezetnek vissza.

Az ókori Egyiptomban a dióból sajtolt olaj fontos szerepet játszott: a mumifikálás során erre cserélték le a vért.

A fajták tudatos termesztése és továbbszaporítása a görögök idejében kezdődött. Európába és Észak-Afrikába a rómaiak közvetítésével került.

A középkorban úgy vélték, a dió távoltartja a lázat, a boszorkányokat, a szemmelverést és még a villámcsapást is.

Sokszorosan tovább él, mint az ember, védelmet, táplálékot és lámpaolajat nyújt - mindezekért a jellegzetességeiért nagy becsben tartották.

Napjainkban a világ vezető diótermesztő országai az Egyesült Államok, Törökország, Kína és Irán.

 

Az egészséges beles

A növények közül a dió az egyik legkiválóbb fehérjeforrás. Gazdag élelmi rostban, B-vitaminokban, magnéziumban és olyan antioxidánsokban, mint például az E-vitamin.

Az olajos magvak közül a diónak a legnagyobb a szív és érrendszeri betegségek megelőzésében az utóbbi évek kutatásai szerint oly fontos szerepet játszó omega-3 zsírsav tartalma. Fogyasztása csökkenti a szívet érintő betegségek kockázatát, javítja az érfalak rugalmasságát és csökkenti a lerakódásokat.

Levelét és kérgét (infúzió, tea, tinktúra) évszázadok óta használják kötőhártyagyulladás, étvágytalanság, vérszegénység, székrekedés, túlzott izzadás, és különféle bőrbetegségek (pl. gombás bőrgyulladás, vagy ekcéma) esetén.

 

Tudtuk-e a dióról?

A diófa gyökérzetének több mint háromnegyede nem hatol egy méternél mélyebbre. Építkezésnél, tereprendezésnél ezt vegyük figyelembe, ha kertünk ékességét meg szeretnénk őrizni.

 

Dió a piacon - és otthon

Ha héjas diót választunk, legyen száraz és tiszta. Ha sáros, azt azt jelenti, hogy a diót hagyták a földön megázni.

A héj nem lehet penészes, repedt, vagy foltos.

A piacon az árusok gyakran helyben törik és csomagolják a diót. Frissességéről általában magunk is meggyőződhetünk. A bél legyen telt és nehéz, mégis szinte ropogós.

A kellemes, olajos dió-illat elfogadható; az avas dió kesernyés, savanykás, szokatlan szagú. Vizsgáljuk meg a bél belső színét: a friss, hazai termék fehéres; de sosem opálos, vagy sárga. Az opálosodás oka lehet avasodás, vagy az előírtnál magasabb hőfokon történő szárítás: mindkettő csökkenti a dióban található olajok étkezési értékét.

A magas olajtartalom miatt a héjas dió padláson, vagy más, szellős, sötét és hűvös helyen; egy rétegben kiterítve szárítandó, majd akár egy évig is eltartható.

A dióbelet tartsuk légmentes dobozban, hűtőszekrényben, esetleg fagyasztóban.

 

Dió a konyhában

 

A dióbelet fogyasztjuk nyersen; magában, almával és mézzel, vagy más nyers zöldséggel és gyümölccsel együtt.

Előételként kínáljuk kékpenészes sajt-darabkákkal együtt.

Durvára vágva ízletes kiegészítője téli salátáinknak. Keverjük mézzel édesített joghurtba, esetleg zabkásába. Különleges ízhatást érünk el, ha dinsztelt zöldséghez adjuk.

A darált dió általában sütött-főzött édességek összetevője, lehet töltelék, díszítés; sőt olykor a liszt egy részét helyettesítjük vele.

A recept időnként pirítást ír elő: a művelet kissé megváltoztatja a dió ízét. A félbevágott belet 75 oC-os sütőben 15-18 perc; nehéz vaslábosban 1-2 perc alatt piríthatjuk meg. Pirítás közben óvatosan rázogassuk a diót, és ne égessük meg az értékes olajtartalmat.

A többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmazó dióolajat salátákba használhatjuk.

 

Receptek

Rozmaringos dió - meglepő ízű csipegetnivaló

• 2 csésze pucolt dió
• 2 Ek olvasztott vaj
• 2 tk szárított rozmaring, összemorzsolva
• 1 tk só
• ½ tk cayenne-i bors

Mély tálban forgassuk a diót a vajas, fűszeres keverékbe, majd egy rétegben terítsük ki egy sütőlapra. Forró sütőben, időnkénti rázogatással 10 perc alatt pirítsuk meg.

 

Almás-diós palacsinta - ennyi hozzávalóból 12 darab készíthető

• 2 csésze finomliszt
• 1 tk sütőpor
• só, fahéj, ízlás szerint
• 3 Ek cukor
• 2 csésze jó falusi tej
• 3 tojás
• 2 Ek olvasztott vaj (hidegen sajtolt olaj)
• 1 vaníliarúd kikapart belseje
• 2 db nagy alma, meghámozva, lereszelve
• 1/3 csésze dióbél, apróra vágva

A szokásos módon készítsünk palacsintát, de a tojást válasszuk szét. A sárgáját a cukorral együtt; a fehérjét habbá verve keverjük a tésztába. Az almát és a diót sütés előtt, óvatosan forgassuk a keverékbe.

Kivajazott palacsintasütőben, esetleg gofrisütőben süssük aranybarnára. Forrón tálaljuk.

 

Ültessünk diófát!

A diófa a gyümölcsös legnagyobb lombhullató fája. Száz évet is megérhet, magassága elérheti a 20 métert, lombkoronája akár 8-12 méter átmérőjűre is növekedhet.

A dió öntermékeny, ezért egyetlen fa is elegendő. Az oltványok három-négy évesen termőre fordulnak, kifejletten évente 4-6 ezer diót is teremnek.

Ne ültessük fagyzugos területre.

Legkedvezőbb a tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodású, lazább szerkezetű, semleges kémhatású talaj. A kötöttebb talajokon fellépő tartós vízborítást nem viseli el, a nagyon laza, futóhomok-jellegű talajokon viszont a kiszáradás veszélye lép fel.

Ültetéskor a gyökérnél jóval nagyobb ültetőgödröt töltsük fel érett komposzttal kevert kerti földdel és locsoljuk be. A fiatal diófát néhány évig lássuk el tápanyaggal, a törzs körül képzett tányért pedig mulcsozzuk és nagy szárazságban locsoljuk.

A virágzáskor (április-május) nulla fokra csökkenő hőmérséklet hatására a nőivarú virágok elpusztulnak, és az egyébként termőkorú fa az adott évben nem hoz termést.

A termés érése során a csontos héj sokáig puha, a későbbi bél pedig folyékony. Eddig lehet szedni a diót zölddió befőtthöz. Hazánkban a dió keményedése július elejére tehető.

A metszés ideje augusztus, amikor a nedvkeringés szinte megáll, különben a dió kiszáradhat.

Október elején-közepén a dió megérik és lehullik. A termés leverése a rügyeket károsítja.

A lehullott lombot a közhiedelemmel ellentétben komposztálhatjuk. A gyors bomlást elősegítendő más fák leveleivel, fűvel keverten hordjuk komposztra.

 

Kép [cc] amayu