Közösségi hitelezés Magyarországon

Ha van egy kis befektetni való pénzem, miért adnék kölcsön valakinek? Beteszem a bankba, értékpapírba, részvénybe vagy ingatlanba fektetem. Ez csak természetes. Vagy mégsem? Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban egy új befektetési mód, a közösségi hitelezés terjed. A módszer lényege: nekem pénzem van, neked terveid; én odaadom a pénzt, te, mondjuk, nyitsz belőle egy fagyizót. Neked jó, mert beindítottál egy üzletet, a közösség örül, mert nyílt egy új hely. És hogy nekem ebben mi a bolt? Ahelyett, hogy egy arctalan, bürokratikus pénzintézettel kereskednék, egy hús-vér embernek segítettem, ráadásul magasabb kamatért cserébe. A közösségi hitel költségei a bankinál jóval alacsonyabbak, mert nincs folyósítási költség, kezelési költség, hitelbírálati díj, számlavezetési és kártyadíj, de még az előtörlesztésért sem kell fizetni. A költségek megtakarítása viszont magasabb kamatkifizetést tesz lehetővé, ami vonzóvá teszi a kölcsönadóknak az ügyletet.

Az első közösségek az interneten születtek, az úttörő a brit Zopa volt, amely ma is jelentős forgalmat bonyolít, bár az amerikai vállalkozásoké (például a Virginmoney-é és a Prosperé) már jóval felülmúlja. A kezdeményezés sikerét jelzi, hogy egy közösségi hitelezésre szakosodott tanácsadó honlap szerint a világon kihelyezett személyközi kölcsönök összege a 2005-ös száztizennyolcmillió dollárról 2007-re hatszáznegyvenhétmillióra ugrott, a 2010-es előrejelzések pedig már 5,8 milliárdról beszélnek. Azokban az országokban, ahol a közösségi kölcsönzés beindult, egyre nagyobb forgalom bonyolódik a bankok kizárásával. A jelenségre előbb-utóbb a hagyományos pénzintézeteknek is reagálniuk kell.

A módszer személyességet és bizonyos függetlenséget csempész rideg pénzügyeinkbe. Egy bank esetében fogalmunk sincs, mi lesz a pénzünkkel, itt viszont mi döntjük el, hogy kinek, mennyit és mire adunk - plazmatévé-vásárlást, lakásfelújítást vagy iskolaépítést finanszírozunk. A bankokkal szemben itt nincs óriási működési költség (az épületek, a személyzet, a digitális kijelző mind pézbe kerül), a közösségi ügyletekhez szükséges internetes honlap alig kerül valamibe. A pénzintézet önkényesen állapítja meg a kamatot, a személyes kölcsönzésnél erről licit dönt. A korábban már bizonyított, rendes kölcsönvevők jó eséllyel alkudhatnak a kamatból. Kérdés viszont, hogy a rendszer képes-e ugyanúgy garantálni a pénzvisszafizetés biztonságát, mint az erre törvényben kötelezett bankok. Márpedig a biztonság sokaknál többet nyom a latban, mint a magasabb kamat.

Nehézségekkel indul a hazai kísérlet

A válaszra még várni kell. 2009-ben nálunk is elindult és már mintegy 2500 tagot számlál az első közösségi kölcsönzéssel foglalkozó oldal, a noba.hu. Alapítója a WIW-et sikeresen felfuttató Petrovics Péter, valamint Szabó Károly egykori bankár. Egyelőre azonban egyetlen ügylet jött létre, a hatályos jogszabályok szerint ugyanis magánszemély egy évben legfeljebb csak egyszer adhat üzleti célú hitelt, vagyis nem lehet rendszeresen kamatra pénzt kölcsönözni. A tevékenység engedélyköteles, csak pénzintézetek végezhetik.

A kezdetekkor még nem tudták teljesen tisztázni a körülményeket a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével (PSZÁF). A noba alapítói induláskor mégis optimisták voltak, hiszen szigorúbb pénzügyi szabályozással működő országokban is áthidalták a kamattal kapcsolatos nehézségeket. Magyarországon azonban törvénymódosításra lenne szükség, ám a bankok aligha adják ki könnyen a kezükből a hitelezés monopóliumát.

„A törvényt nem mi hozzuk, hanem a jogalkotók, a mi feladatunk a törvény betartatása" - szögezte le Binder István, a PSZÁF szóvivője, aki azt mondja, jelenleg nem adhatnak engedélyt a nobának. Binder szerint az egyik legfőbb baj az, hogy az ilyen szervezetek nem tudnak betéti garanciát vállalni az ügyfelek felé, márpedig egy pénzügyi szolgáltatásnál mindenki biztonságát szavatolni kell. A noba működtetői baráti kölcsönről beszélnek, ami nem számítana jogosulatlan pénzintézeti tevékenységnek. A PSZÁF szóvivője azonban úgy látja, az oldal használói nem tekinthetők barátoknak, ismerősöknek, hiszen bárki regisztrálhat és adhat kölcsön, vagyis megvalósulnak a hitelintézeti törvény által nevesített üzletszerűség feltételei. Binder nem kívánt jóslásokba bocsátkozni arról, hogy változni fog-e az erre vonatkozó törvény, illetve hogy sikeresek lesznek-e itthon is a közösségi kölcsönök.

Azt Szabóék is elismerik, hogy rendszerük így nem működőképes, a nullaszázalékos kamat nem fogja mozgósítani a kölcsönadókat. Ha a probléma megoldódna, a noba szerint nagyon gyorsan beindulna a forgalom, hiszen a bankoknál egyre nehezebb kölcsönhöz jutni, ráadásul módszerük kevesebb terhet ró a kérelmezőre. Szabó Károly szerint nem teljesen igaz, hogy a rendszerben ismeretlennek adunk kölcsön, hiszen pont az a lényeg, hogy a regisztráltak a többiek minden fontos személyes adatát látják, és a hiteleket ideális esetben ismerkedés előzi meg - még jobb, ha ismerősnek adunk kölcsön.

A nobán bárki és bármire kérhet, más kérdés, mire kap. Van, aki kocsit javíttatna, tetőt ácsolna, százforintos boltot indítana, munkájához fényképezőgépet vásárolna, vagy akár meglévő adósságát törlesztené. Nyugodtan kérhet ugyanis kölcsönt az is, aki egy banknak vagy másnak tartozik, a hitelező persze feltehetően inkább kevésbé problémásnak tűnő partnert választ. „Mi azt ellenőrizzük, hogy a megadott adatok valódiak-e, hitelbírálati szempontból nem szűrünk" - mondja Szabó Károly. Álnévvel, nickkel nem lehet regisztrálni, csak meghívásos alapon tudunk bekerülni, így az is követhető, ki kivel áll kapcsolatban.

Többnek adjunk kevesebbet

A nobán a bankokhoz hasonlóan mindenkinek saját számlája van, amelyen a tranzakciók követhetők. A működtetők szerint a személyközi hitelezés teljes mértékben megbízható, a törlesztési arány magasabb, mint a bankoknál, mert ismerősnek tartozni sokkal kellemetlenebb. A rendszer gazdáinak jól felfogott érdeke, hogy minél kevesebb legyen a bedőlt hitel, hiszen így könnyebb új embereket toborozni - márpedig a működtetést a sikeres tranzakciók utáni kétszázalékos díjból képzelik el.

Szabó Károly azt ajánlja, hogy ne egy embernek adjunk kölcsön nagyobb összeget, hanem inkább soknak keveset, így csökkenthetjük a kockázatot. Már 1000 forinttal is be lehetne szállni, egy kölcsönt ideális esetben többen adnak össze. Első körben legfeljebb egymillió forintot kérhetünk, ha ezt visszafizettük, legközelebb már hárommillió a plafon - vagyis ingatlanhitelt továbbra is csak bankoktól remélhetünk. A törlesztőrészletek esetleges behajtása egyébként nem kizárólag „baráti alapon" történik, aki nem fizet, attól erre szakosodott cégek szedik be tartozását.

Ha a kamat kérdése rendeződik, akkor már csak a bizalmatlansággal kell megküzdeni: internetes fórumokat olvasva az látszik, hogy sokan nem szívesen adnák ki a rendszer biztonsága miatt kért személyes adatokat. Márpedig egy noba-regisztrációhoz - a minél nagyobb megbízhatóság érdekében - meglehetősen sok adatot kell megadni, ráadásul az ismerősöket e-mail címük megadásával lehet meghívni.

Külföldre is nyújthatunk kölcsönt 

Hitelező kedvünket addig is nemzetközi weboldalakon élhetjük ki. A kiva.org-on a fejlődő országokban élőkön segíthetünk a pénzünkkel, huszonöt-ötven dollárral már beszállhatunk egy vállalkozásába vagy egy család gyermekeinek iskoláztatásába. A nobások hiteleztek itt, és rendben visszakapták a pénzüket, így jutott eszükbe, hogy miért ne lehetne ugyanígy nehezebb helyzetben élő honfitársakat is támogatni.

Szabóék a baráti kölcsön elfogadtatásáig szeretnék a karitatív kölcsönzést meghonosítani, ami szintén hitel, és nem adomány. A visszafizető számára a garanciát egy mentor jelenti. Ők hozzák a bizalmat. A hitelező számára értékelik a kölcsönkérő megbízhatóságát, segítik a kérelmezőt, és szavatolják a pénz felhasználását. A noba erre a szerepre olyanokat keres, akik tudják, hol van a legnagyobb szükség kölcsönre. A mikrohitelezésre hasonlító kezdeményezéssel nem szervezeteket, hanem magánszemélyeket szeretnének támogatni. Mindez esélyt jelenthet a leszakadó rétegek tagjainak, akiket a bankok elutasítanak, az uzsorások kihasználnak, baráti kölcsönre nincs lehetőségük, az államtól kapott segély pedig csak a túlélésre elég. Egy vállalkozó kedvű hitelező és egy jó ötlet segítségével esélyt kapnak a továbblépésre.

Megjelent a Tudatos Vásárló magazin 16. számában.