A kiöregedett mobilok környezeti hatásáról

Jelenleg Magyarországon több mint hétmillió mobiltelefon-előfizetőt tartanak nyilván. Mivel a telefontulajdonosok átlagosan kétévente lecserélik készülékeiket, a meglévő készülékek száma ennél jelentősen több.

Az eladott új mobiltelefonok számáról, vagy a készülékekhez vásárolt új akkumulátorok mennyiségéről nyilvános adat nem áll rendelkezésünkre, mint ahogy ismeretlen a lecserélt és tönkrement készülékek, akkumulátorok sorsa is. Szakmai becslések szerint Magyarországon évente egymillió mobiltelefon, azaz hetven tonna körüli veszélyes hulladéknak számító akkumulátor sorsa válik bizonytalanná. Mivel a mobiltelefon-készülékek értékes és újrahasznosítható anyagokat tartalmaznak, az akkumulátorok pedig környezetkárosító anyagokkal, például nehézfémekkel terheltek, alapvetően fontos lenne követni a hulladékok további sorsát.

A Környezeti Tanácsadó Irodák Hálózata (KÖTHÁLÓ) és a Hulladék Munkaszövetség (HUMUSZ) az elmúlt hónapban közös akció keretében ez utóbbit vette górcső alá. Azt vizsgálták, hogy az akkumulátorok gyártói és forgalmazói mennyiben tesznek eleget az akkumulátor-hulladékok visszagyűjtésére és kezelésére vonatkozó törvényi kötelezettségeiknek.
A szervezetek az ország tizenegy megyéjében közel háromszáz mobiltelefont forgalmazó boltot kerestek fel személyesen vagy telefonon, és a használt akkumulátorok átvételéről érdeklődtek.

Az általános tapasztalatok szerint a két éve hatályban lévő rendelet a gyakorlatban szinte hatástalan. A legtöbb forgalmazó még csak a létezéséről sem tud, a környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi hatóságok pedig eszköztelenek a visszagyűjtési kötelezettségek kikényszerítése terén.

A legtöbb megkeresett bolt a jogszabály létéről nem tud, vagy legalábbis úgy tesz, mintha nem tudna. A bolti alkalmazottak változatos, ámde környezetvédelmi szempontból képtelen ötleteket adtak arra vonatkozóan, hogy hogyan szabaduljunk meg feleslegessé vált mobilakkuinktól. A Győrben érdeklődő kollégát például sűrű vihogás közepette arra biztatták a pirosköpenyes eladó hölgyek, hogy dobja, ahova akarja.

„Menjen fel Budapestre, ott talán felveszik". - szólt az egyik székesfehérvári eladó javaslata, de „szerintem a rendes kukába is bele lehet dobni egy nylon zacskóban" - vélekedett egy veszprémi. Szombathelyen tájékozottan azt állították, hogy csak májustól lesz érvényben ez a rendelet, addig vigyük el az iskolai elemgyűjtőkbe, vagy betonozzuk be őket. Esztergomban akad, aki bár nincs edénye, de gyűjti, s nem mondja meg, kinek adja le. A másik egy kis dobozt mutat, de bevallja, nem tudják, mit csináljanak vele.

Jó példák is akadnak: Zalaegerszegen az egyik üzletvezető lelkiismeretessége miatt gyűjtőbe viszik, Budapesten a HUMUSZ talált egy boltot, akiknek szerződésük van a használt akkumulátorok elszállításáról. Néhány bolt szerint eddig a vásárlókban sem volt meg az igény, hogy leadják a használt aksikat, a meglévő gyűjtőedénybe alig kerül valami.

A jogszabályban visszagyűjtésre elsődlegesen kötelezett gyártónak nem kell számolnia szankcióval, ha visszagyűjtési kötelezettségének nem tesz eleget, miként a forgalmazónak sem, ha a visszagyűjtésre nem köt megállapodást.

A felmérés alapján a KÖTHÁLÓ és a HUMUSZ azzal a közérdekű bejelentéssel fordul a Környezetvédelmi Főfelügyelőséghez, hogy soron kívül ellenőrizze a gyártók és forgalmazók között kötendő megállapodások meglétét, s ahol hiányosságokat tapasztal, ott a felszólítás, majd a szankcionálás hatósági eszközeit alkalmazza. A hatályban lévő jogszabály előírásai és felelősségi rendszere ugyanis nehezen értelmezhető.

A fogyasztó az akkumulátor hulladékát köteles ugyan otthon külön gyűjteni, viszont legálisan nagyon nehezen tud tőle megszabadulni, mert nincs szervezett visszagyűjtő rendszer, hiányoznak a hulladékudvarok és csak néhány nagyobb márkabolt eladóterében látni gyűjtőkonténert.

Mit tehetnek a Tudatos Vásárlók az akkumulátorok visszaváltása érdekében? Minél több vásárló érdeklődik a lehetőség iránt, és viszi használt készülékét, vagy annak alkatrészeit a telefonforgalmazókhoz, annál inkább nő e cégekre gyakorolt fogyasztói nyomás az általuk forgalmazott veszélyes hulladékok visszaváltása ügyében.