Időadomány

Majd egy év telt el a cikk megjelenése óta, így nem tudom időszerű-e még a hozzászólásom?
A dolgozat és annak magyar aspektusai, ténymegállapításai adekvátak azokkal a mindennapi valóságokkal, amivel mint játékboltos találkozom. A vizsgálat megállapításival azonosulok.
Felvetődik egy olyan momentum, ami a hozzászólás megírására késztet:
Mivel a cikk a "tudatos vásárló" portálon jelent meg, kimaradt egy lényeges eleme a vizsgálatnak: maga a vásárló és a termék hasznosítója, a GYERMEK! Bár a magyar viszonyok meg sem közelítik a cikk elején angol példában említett összegeket, valóban igen jelentős szegmense a kereskedelemnek a játékpiac. Az egymásrahatás fogyasztó/gyermek, és a termék/játék között talán megérne egy külön vizsgálódást.
A teljesség igénye nélkül csak néhány problémát szeretnék felvetni:
1.A játék hatása a gyermek lelki és testi fejlődésére nem szorul komoly magyarázatra, mégis tűrünk!
- az agresszív játékok egyre alacsonyabb korcsoportok lelki és szellemi fertőzését célozzák meg.
-játékcsaládok pl.:LEGO - melynek korábban a kreativitás, a variálhatóság (és talán egy kicsit kedveskedő stílus) volt a "logója" mára egy csak egyféleképpen és nem kombinálhatóan összeállított, kimondottan agresszív családot fejlesztett ki Bayonik néven.
-A HASBRO cég társasjátékai = csaták a szörnyvilággal.
lehetne a példákat folytatni. A mindenhonnan folyó agresszivitás gyermekeink, unokáink ízlését, sőt lelkét torzítják.
2. A TV és mozifilmek, a hirdetések generálta játékkultúra és trend hatására minden korábbinál gyorsabb ütemben válnak népszerűvé és mennek ki a divatból az általuk frekventált játékok.
3. Az Unióban árusított játékok több mint 80%-a távol-keleti. A megrendelő, aki gyártatja ezen játékokat globális világban gondolkodik és az anyagi haszon, a gyors megtérülés kényszere miatt nem a gyermek fejlődésére koncentrál. A játék egyre drágább, de egyre rövidebb"életű" fogyasztási divatcikké válik. A "vedd meg az újabbat és dobd ki a régit" kultúra(?) ebben az igen fogékony korban kezdődik és oly mélyen belegyökeresedhet gyermekeink tudatába, hogy nincs az a tudatos vásárló, aki ezt a torzulást rendbe tudná tenni. Ennek társadalmi kihatása közvetlenül az a szemlélet, mely nem tiszteli az öregeket, nem tartja fontosnak az eddig felhalmozott tapasztalatokat, közönyösen mozog a társadalom leszakadt rétegei között, közömbös a megrongált falak, városok, tárgyak láttán. Számára a következő és követendő tárgy válik fontossá és elveszíti közép-európai szemléletét, kultúráját. A mindennapi életből is lassan eltűnik a szakmunkás, hiszen a termékelőállítónak nincs társadalmi presztízse.
Pedig:
-ha a játék a társadalom, a valóság felismerését, megismerését szolgálja és nem egy agresszív szörnyvilágba visz el,
-ha a működőképes játékok 67%-át nem kiselejtezik, hanem megőrzik saját utódaiknak, vagy továbbadják a rászorulóknak,
-ha az elromlott játékot maga a gyermek a szülő segítségével -ez külön jó játék!- megjavítja, miközben megismeri a különböző anyagokat, szerkezeteket, szerszámokat...
-ha a környezetvédelmi szempontból oly káros műanyagok kiváltására a természetes anyagokból készült vagy készíthető játék lenne a divat,
-ha a többgenerációs játék lenne a divat,
-ha a mi kultúránk értékeit intenzívebben mutathatnánk meg a globális piacon (az internet világában ez még csak nem is pénz kérdése!)
-ha nem csak "ha-ha-ha" lenne, talán a következő generáció TUDATOSABB VÁSÁRLÓ LEHETNE
Földes János www.jatekudvar.hu