Halasi motívum (globális jelenség)

A helyi kisboltok tulajdonosai biztos nem pirosbetűs ünnepként jegyzik a nyitás napját. Szinte minden kereskedés megsínylette az első időszakot. Az egyik papír-írószer bolt alkalmazottja szerint eleinte valósággal kiürült a város, hogy szemügyre vegye az új hipermarket tudományát. (A jelenség persze forgatókönyvszerű. Olyannyira, hogy az ilyen inváziókban rutinos hadvezérnek számító teszkó 30-40 embert csak erre az időszakra szerződtetett, s mikor az érdeklődési hullám laposodni kezdett, halkan megvált tőlük.)

Ha azóta javultak is valamit az állapotok, a legtöbb boltocskának és a nagyobb üzleteknek is kb. 20%-os forgalomkieséssel kell számolnia. A babaruhabolt kiszolgálója nagy éleslátással jegyezte meg, neki nem is az a baja az új bevásárlóközponttal, hogy ott veszik meg a babaruhát, hanem hogy az emberek egyszerűen elköltik a pénzüket. Olyan dolgokra, amit azelőtt eszükbe se jutott volna megvenni. Volt, aki arról beszélt, hogy egyes termékekből nála olcsóbban juthatnának hozzá a városlakók, de a négyforintos zsömle bűvöletében eszükbe sem jut máshol kutatni, mint a teszkósorokon.

A Tesco nyitását meglovagolva
Mint azt megtudhatjuk Dr. Schindler Árpád helyi érdekképviselőtől, a közös nagy ellenség egészen sajátos immunreakciót hívott életre. „Halason ez év első felében alakult meg a Halasi Reklámközösség Egyesület 44 helyi vállalkozó és magánszemély részvételével, több mint 60 üzlettel. A megalakulásban szerepe volt a multi megjelenésének, de mivel azt elkerülni a kis vállalkozások nem igen tudják, több esetben nem is akarták, ezért az egyesület nem valamivel szemben jött létre, hanem valamiért. Próbálja meglovagolni a Tesco nyitását. Több innovatív kiskereskedő, erényt kovácsolva a hátrányból, Halas bevásárló város jellegét kívánja erősíteni. Célunk, ha már valaki eljött Halasra vásárolni, ne álljon meg a város határánál, hanem jöjjön beljebb a belvárosba.”

A fogyasztóvédelem szerint
A fogyasztóvédelmi képviselet máshonnan fogja meg a dolgot: szerintük egy-két kezdeti jótállási ügyecskétől eltekintve, melyeknél a hivatal erélyesen föllépett, a monstrum, forgalmához képest, kifejezetten problémamentes. Várnai István saját véleményeként hozzátette, a konkurencia ellenszenve természetes és egyben túlzó. A közvetlen lakókörnyezetek kisebb igényeit eztán is a kisboltok fogják kiszolgálni. Szerinte itt egyszerűen az árverseny érvényesül, ami pedig a nagyobb tételeknek kedvez. A teszkótól megszokott sajátságos (tisztességtelen) marketingfogásokhoz annyit fűzött hozzá, hogy azok bármely éjjelnappaliban érvényesülnek, nyilván a nagyságrendekkel arányosan.

A lakosság hozzáállása persze elég vegyes. Danks Emese teszkószóvivő a Halasi Tükör egy számában olvasható kijelentése szerint az új üzlet iránti érdeklődés minden várakozást fölülmúl. „Úgy tűnik, a helybeliek megkedveltek bennünket” – teszi hozzá szívhezszólóan. Itt számokról van szó, így nehéz vele vitatkozni. Azért próbáljuk meg! A Tükörben a fenti mondat éppen annak a cikknek a végén szerepelt, amelyik a kezdeti roham alábbhagyása utáni elbocsátásokról adott hírt. Ugyanitt jelent meg az az írás, ahol egy nyilvánosan megalázott és másfél órán át fogvatartott pedagógusról olvashatunk: „lefülelték”, amint egy 179 Ft-os műanyag pohárkészletet próbált táskája alatt „kicsempészni” (ami valójában odaszorult). A hölgy egyébként épp egy táborozás hozzávalóit szerezte be. A gyerekek szülei nyílt levélben fejezték ki felháborodásukat az áruház vezetői felé. Persze nem ez volt az egyetlen ilyen durva baklövés, de a halasiak majd megszokják az intézményesült fogyasztással járó új „rendet”.

Egyik 19, a másik egy híján 20
A civil véleménynyilvánítás egy másik szegmense az a levél, amely apropóját adta ennek a cikknek. Gálik Judit biológiatánár, a kiskunhalasi televízió egykori hírolvasója hosszan beszélt arról, ő miért nem rajong a szép új eldorádóért. Akaratlanul eszébe jut a városban már évek óta működő másik multi, a Levi’s. (Az egyik itt folyó, természetes vizekbe ömlő csatornát a gyártás során termelődő kék folyadékkal szennyezik. Az evvel kapcsolatos botrányok után víztisztítót szereltek föl, de üzembe állítani, azt nem sikerült. 600 embernek ad munkát, ezért sok mindent elnéznek nekik, bár a dolgozók gyakran még akkor se mehetnek szabadságra, ha beteg a gyerek, nem beszélve különös bérrendszerről. Mivel a környéken nagy a munkanélküliség, nehéz erről fekete - pláne fehér - kijelentéseket tenni, térjünk is vissza az áruházhoz.) Judit gondosan pontokba szedett kifogásai arról árulkodnak, hogy a sokat hangoztatott pláza-ellenérvek már nem csak egy belterjes „zöld” miliőben ismertek, hanem kezdenek elterjedni a saját döntéseik meghatározó fontosságát felismerő háztartásvezetői szerepek esetében is.

Már a háziasszonyok is tudják
Egyesek már világosan látják a bevásárlóközpontok hazug eladási módszereit. Ilyen az a közismert fogás, mikor egy termék árát felemelik, csak hogy azután „akciósnak” kikiáltva eredeti áron rásózzák a gyanútlan vevőkre; olcsó pékáru a vevőtér legtávolabbi végén, miközben a sok felesleges, drága termék észrevétlenül pottyan a kosarunkba; rengeteg filléresnek tűnő nasi, melyek cseppet sem gyermekeink egészséges fejlődését szolgálják, és sorolhatnánk. Aki erre azt mondja, döntse el ki-ki, mire van szüksége, az számoljon azzal is, hogy több évtizedes nemzetközi profithajhászás igazából tudományos szakértelme ellen csak akkor van esélyünk, ha beszélünk ezekről a csapdákról. Abban a kismamaklubban, ahová Judit jár, ez a felelősség rendszeres, szívesen látott beszédtéma, melynek tanulságait néha a gyakorlatba is sikerül átültetni. Például az egyik kismama otthon összeírja, mire van szüksége, és mást nem emel le a polcról; megint más be se teszi a lábát az üzletbe. Kérdés, ha a helyi kisboltok elsorvadnak, honnan tudja majd beszerezni az ebéd hozzávalóit vagy a gyerek kockásfüzetét. A megoldás kézenfekvő: autóba kell ülni vagy beállni buszmegállóba és irány a város széle! A benzingőz okozta megbetegedéseket meg majd fizeti a TB… 

Nem csak a vásárlók látják kárát az egyeduralkodói pozíciónak. A termelők ugyanilyen függésbe kerülnek az áruházláncoktól. Az oszd meg és uralkodj elv alapján kijátsszák egymás ellen a beszállítókat, akik vagy tönkremennek, vagy alkalmazkodnak a „főnök” hóbortjaihoz. Ugyanakkor az áruház csak 3-4 hónapos átfutással fizet, ami megint csak nem a vékonypénzű helyi-hazai termelőknek kedvez. Persze előbb-utóbb minden vonatkozás a mi pénztárcánkon csapódik le, csupán nem olyan könnyű nyomon követni a folyamatot. Egy barátom ún. polcszervizes munkakörben tevékenykedik, azaz egy termelő cég képviseletében hadat visel a konkurenciával szemben, hogy a teszkó–nagyságrendű üzletek polcain minél nagyobb helyet foglalhassanak el szemmagasságba rendezett termékeikkel. Hogy ezt egyáltalán megtehesse, komoly baksist kell az üzletek mindenható menedzsereinek zsebébe pottyantani. Elmondása szerint a felajánlott music-centert csak megmosolyogták… Senki ne gondolja, hogy a barátom amúgy zsíros fizetését és a center árát a termelő vagy a teszkó részvényesei fizetik. Sokkal inkább mi, mikor a szemünkbe ötlő roppant hasznos és épp akciós holmik után nyúlunk, melyek árába mindez bele van építve.

Ha pedig létesülő munkahelyekről beszélünk jó, ha ismerjük annak a brit felmérésnek az eredményét, mely szerint egy újonnan nyílt bevásárlóközpont átlagosan 276 munkahely felszámolását vonja maga után a helyi boltok ellehetetlenítésén keresztül. Éppen a már említett nagy tétel az, ami kevesebb munkaerőt igényel. Halason nem egy bolt 10%-os leépítést volt kénytelen alkalmazni a kimaradó forgalom miatt.

Mennyibe kerül az országnak
Még nem beszéltünk arról, mennyibe is kerül az országnak, hogy ilyen szép helyeken és főleg olcsón vásárolhatunk. Hazánkban csak a teszkó kb. 260 000 négyzetméteren kínálja portékáit. Mint azt az egyik tőzsde-portálról megtudhatjuk, „A Tesco Globál Áruházak Rt. tavaly 299,3 milliárd forint nettó bevételt ért el, ami 26,4 százalékos növekedés az előző évhez képest. A Tesco magyar részlege az idén is hasonló növekedéssel számol.” A 2004-es évre újabb 10-11 üzlet megnyitását ütemezték elő (tavaly hetet nyitottak, így félévkor összesen 34-nél jártunk). Rejtett és nyílt támogatások garmada gondoskodik arról, hogy ez az amúgy is irdatlan összeg tovább hízzon, s az ebből lecsíphető hatalmas profitból a lehető legkevesebb csorogjon az államháztartásba. A törvényhozás és a városatyák nyilván kerek és súlyos érvek hatására döntenek úgy, hogy Magyarországnak az a legmegfelelőbb, ha az itthon termelt milliárdok lábukat lógató nyugati részvényesek zsebében kötnek ki. És jusson eszünkbe, hogy a polcokon található - a beszállítói rendszer miatt zömében külföldi - cikkeknek már a beszerzési ára sem marad itthon! (Levegő Munkacsoport)

Hogy Halason van egy teszkó, az hír? Nem hír. Sajnos nem az. Tucatjával lepik el az országot hatalmas, derékszögű hodályaikkal. Agyonnyomnak mindent, ami nem eladó. Jó, ne legyünk egyoldalúak: van, aki érdek nélkül örül nekik. Egy tizenöt éves halasi fiú szerint a városszéli nagy fémkocka jelenléte egyenesen örvendetes. Úgy véli, elviselhetőbb a város, mióta lett nekik egy ilyen. Varázsa van. Mit lehet erről mondani? Sok fiatal számára az áruház jelenléte egyet jelent a végre napi közelségbe került pláza–élménnyel. Egy biztos pont, ahol mindig megtalálják a… mit is?

Ragyogás, tömeg, bőség–illúzió a külvilágtól hermetikusan elzárt térben. A csarnoknyi placcon feloldott lődörgő között egyedül maradhat az ember, s az esetleges érintkezések egyszerű klisékészlettel fedezhetőek: Jó napot! Hol találom…? Köszönöm! Bocsánat! Viszlát! – vagy még ennyi se. De ha nincs is így, ha elhiszem, hogy a sorokon ráérős beszélgetések folynak, vagy a halasi és általában a honi fiatalok a teszkóba járnak törni a fejüket az élet nagy kérdésein, hogy azután innen rajzanak szét megváltani a világot (pl. az országot zsigerelő multiktól), akkor is szeretném kifejezni - legalább esztétikai kifogásaimat a díszlet ellen.