Gyógynövényes házi receptek belsőleges alkalmazáshoz

Gyógynövényes házi receptek belsőleges alkalmazáshoz

Gyógyteák

Így nevezzük a növényi részekből készült, rövid időn belül felhasználásra kerülő vizes kivonatokat. Fontos tudnunk, hogy a gyógynövények felhasználásának ez a manapság közismert és bevett módja újkori szokás. A régebbi korokban inkább desztillált formában és alkoholos kivonatként alkalmazták a füveket.

Hatásukban és hatóanyag-tartalmukban a teák általában nem vehetik fel a versenyt ez utóbbi módon készült szerekkel, közérzetjavításra és enyhébb panaszok kezelésére azonban kiválóan alkalmasak.

Kisebb hatóanyag-tartalmuknál fogva kevésbé is veszélyesek, ezért házilagos felhasználásra jobban megfelelnek. A teakészítés rituáléja segíthet a panaszok hátterében álló lelki tényezők legyőzésében is: a gondos előkészítés, a meleg ital elkortyolgatása során alkalmunk van megpihenni, elszakadni a napi teendőktől, és azzal az érzéssel tölthet el bennünket, hogy aktívan teszünk valamit egészségünk érdekében (placebóhatás).

Továbbá, a tea magas folyadéktartalmánál fogva kiváló azoknál a megbetegedéseknél, amelyeknél nagy folyadékbevitelre van szükség – ilyenek például a hólyag és a vese gyulladásai.

Teát általában szárított növényi alapanyagból készítünk, bár nem kizárt a friss füvek felhasználása sem. Az előbbieknek az az előnyük, hogy a szakirodalomban található adagolási előírások a száraz drogokra vonatkoznak, illetve, hogy ezekhez egész évben hozzájuthatunk. (Teavásárláshoz tippeket lásd itt.)

Ha friss alapanyagból szeretnénk teát főzni, gondoljunk rá, hogy a szárítatlan növényi részekből magasabb víztartalmuk miatt többet kell vennünk ugyanazon hatás eléréséhez. 

A teák az elkészítés módja szerint három csoportba sorolhatók:

• forrázat (infusum),
• főzet (decoctum),
• hideg vizes áztatmány (macerátum).

A víz és a drog pontos súlyarányait a receptúrák tartalmazzák. Tipikus esetben 1-2 teáskanálnyi droghoz 200-250 ml vízzel számolhatunk.

Az egyes növényeknél ajánlott napi adag 70-80 kilós egészséges felnőtt személyre vonatkozik. Legyengült állapotokban, láz esetén az alsó értéket vegyük figyelembe. Gyermekeknél (ha nincsenek megadva speciális adagolási irányelvek) testsúly-arányos adagokkal számoljunk.

Forrázatok

A lazább szöveti szerkezetű növényi részekből (levelek, virágok, hajtások) készülnek, amelyekből a hatóanyagok könnyen felszabadulnak. A felaprított drogot forró vízzel leöntjük, 5-15 percig lefedve állni hagyjuk, majd leszűrjük.

Főzetek

A kötöttebb szöveti szerkezetű, illetve vízben nehezen oldódó hatóanyagokat tartalmazó drogokból (gyökér, kéreg, termés, illetve kovasav-tartalmú drogok) szokás készíteni. A növényi részeket hideg vízbe szórjuk, lassan felforraljuk, majd további 10-30 percen keresztül lefedve kis lángon főzzük, majd leszűrjük.

Főzetek készítése közben csökken a legnagyobb mértékben a csíraszám, ugyanakkor az illékony komponensek nagy része is elvész.

Hideg vizes kivonatok

Elsősorban nyálkatartalmú, vagy más, hőérzékeny hatóanyagokat tartalmazó (fehérjék, C-vitamin) drogok esetén alkalmazzuk őket. Olyankor is jó választás lehet ez a módszer, ha bizonyos anyagokat – például cseranyagokat – nem szeretnénk kivonni (gyomorirritáló hatás).

A gyógynövényeket ilyenkor hideg vízbe tesszük, és több órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd leszűrjük.

Az elkészítési mód hátránya – főleg hosszabb, 6-8 órás áztatás esetén –, hogy túl sok kórokozó maradhat a készítményben, amelyek a kiindulási növényben esetleg jelen voltak, és a hideg kivonás hatására nem pusztultak el. Ezentúl egyes baktériumok el is szaporodhatnak, ami akár gyomor-bél problémát is okozhat.

Ennek elkerülésére érdemes áztatás után a kész teát rövid ideig enyhén felmelegíteni, vagy ha az alapanyagot alaposan felaprítjuk, 10-30 perces áztatás is elég a hatóanyagok kioldódásához.