• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Elhízástudományi tanácskozás a szénhidrátokról, zsírokról

2008.10.10. /
Világszerte aggasztó mértékű az elhízás mind a fejlett, mind a fejlődő országokban. Nem esztétikai problémáról vagy szó, hanem krónikus betegségről, az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) 1998-ban deklarálta betegségnek a tekintélyes túlsúlyt - hangzott el a Magyar Elhízástudományi Társaság hétfői ülésén.

A műhelyvita és az azt megelőző tájékoztató fő témája az volt, miképpen hat az étrend a fogyókúrára. Halmy László professzor, a társaság elnöke, a műhelyvita sorozatvezetője, Antal Emese, a Magyar Diétetikusok Országos Szövetségének elnöke, Pados Gyula egyetemi docens (Szent Imre Kórház) és Zajkás Gábor, az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet igazgatóhelyettese, valamint Bíró György professzor különböző megközelítésekben foglalkozott a témával.

Az elismert szakértők sem látják egyformán a probléma leküzdését, azaz az ideális megszabadulást a fölös kilóktól. A fogyókúra helyett újabban az életmód tartós megváltoztatását ajánlják. A cél nem elsősorban a testsúly meghatározott értékre történő csökkentése, azaz a fogyás, hanem a táplálkozás, a fizikai aktivitás és a mentális állapot módosítása - mondta Halmy László az MTI-nek. Halmy szerint a szénhidrát-fogyasztás drasztikus csökkentése csak az egyik út és ez Magyarországon egyébként is nehezen kivitelezhető. Inkább mindenből egy keveset kell enni, mint kizárni bizonyos élelmiszerfajtákat az étrendből.

Ugyanakkor akad olyan szaktekintély, aki a szénhidrátok csökkentésében látja a fő megoldást, csatlakozva ezzel az amerikai fogyókúrák egyik fő alapelvéhez.

Lényeges szempont a zsír, a szénhidrát és a fehérjebevitel aránya - e tekintetben is vita van a szakemberek között. Kevés szó esik a sóról, márpedig az elhízottak étrendi kezelésében lényeges szempont a sószegény diéta, amely az esetek többségében a magas vérnyomás megelőzésében és kezelésében is jelentős szerepet játszik.

Érdekes megfigyelés, hogy a kalóriabevitelt a tányérok, poharak, üvegek nagysága is meghatározza - márpedig ezek térfogata az utóbbi időben jelentősen nőtt és ezzel együtt a porcióké, az adagoké is.

Az életmód, a környezet, a családi táplálkozási szokások, a genetikai kód, egyes betegségek mind jelentősen befolyásolhatják az elhízást, és az okokat megkeresve lehet megtalálni a helyes gyógymódot, amelyből nem hiányozhat a megfelelő mozgásterápia - ebben minden orvos és a műhelyvitán megjelent szakértő egyet értett.

Magyarországon egyre kövérebbek az emberek, és főleg a szegényebb rétegek, mert a "sűrű", hizlaló ételek olcsóbbak. Ugyanakkor magyar egészségügyi körökben még mindig nem számít igazán betegségnek az elhízás. Ez megmutatkozik a propagandaanyagokra fordítható pénzösszegekben, vagy éppen az elhízás esetén hasznos gyógyszerek támogatásában.

 

Forrás: MTI

Hozzászólások

Barát Gábor / 2008. október 14. 12.02

Örülök, hogy van, aki egyetért. Azt hiszem, egyre többen kezdenek kiszakadni a fogyasztói (gondolat)világból; egyre többen döbbennek rá arra, hogy a mai berendezkedés egyszerűen nem működik, nem embernek való, és ostobaság ugyanígy folytatnunk. Ezeknek a könyveknek a megjelenése és népszerűsödése is mintha erre utalna. Ettől függetlenül persze helyesebb volna barátságosabban fogalmaznom, mint ahogyan általában szoktam. :)

Erről a könyvről egyébként egy nemrégiben készült dokumentumfilmben is hallottam (What a Way to Go – Life at the End of Empire); volt benne egy interjú a könyv szerzőjével. Érdekes fickónak tűnik. A film végén lévő lélektani rész nagyon jól sikerült szerintem. Kiválóan megvilágítja, hogy milyen lelki folyamatok irányítják ma a modern embert.

A saját életemben is a filmben felvázolthoz hasonló felismerés történt: rádöbbentem, hogy nem azért vágyódom annyi dolog beszerzésére, lecserélésére és elérésére, mert azok abszolút jók, szükségesek és természetesen vonzóak, hanem azért, mert hatalmas űr tátong bennem. Egy fájdalmas, elidegenedett, érzelmileg deficites állapotot igyekeztem mindenáron elfedni különféle materiális javakkal, vesszőparipákkal és más emberekbe való belefeledkezéssel. Azt hiszem, a legtöbb fogyasztó ugyanezt teszi. És ezzel tulajdonképpen, még ha a tárgy változik is, nap mint nap ugyanazt az attitűdöt és cselekvést ismételgetik, azt várva, hogy sikerül vele elérniük a boldogságot. Akaratlanul is eszembe juttatja ez Einsten gondolatát:

„Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen.”

Az emberi értékeinken kellene dolgoznunk; bennük rejlik az elégedetlenség forrása és az elégedettség esélye.

Zs Miki / 2008. október 13. 17.51

Teljesen egyetértek. A baj az, hogy az emberek a természet fôlé helyezték magukat, holott mi is csak a természet részei vagyunk. Mindenkinek ajánlom Daniel Quinn: Izmael címû könyvét elolvasásra!!

Barát Gábor / 2008. október 13. 16.11

Miután megírtam az alábbi hozzászólást, elkezdtem kíváncsiságból a fekete lyukakról olvasgatni, és hamar szembesültem azzal, hogy a gravitációs erejük ellenére egyáltalában nem vonzanak magukhoz nagy távolságokból anyagot; ez csak egy általános mítosz. Tehát az alábbi párhuzam hibás. Még ha nem is volt központi része a mondandómnak, gondoltam, elfér itt ennyi helyesbítés. :)

Barát Gábor / 2008. október 13. 12.28

Megmondjam, hogy mi az elhízás valódi ellenszere? Az erény: tisztelet és önzetlenség gyakorlása más élőlényekkel, a természettel és a saját testünkkel szemben. Az, hogy itt tartunk, közvetlen folyománya az emberek elvtelenségének; annak, hogy a mindennapi élet dolgait mindennemű etikai megfontolás nélkül kezelik. A legtöbben szinte nem is értik manapság, hogy mi köze az étkezésnek az etikához, még ha tudják is, hogy sok millió ember éhezik a világban. Akkora a lelki vákuum a nyugati emberben, hogy már-már fekete lyukká vált: véget nem érő módon húzza magához az anyagot; nemcsak az autót, a házat, a nyaralást és az új ruhákat, de azt is, amit a testével fogyaszt. Még akik esetleg egészséges életmódba is fognak, azok is többségében egocentrikus vesszőparipák okán teszik, és nehézséget jelent nekik a sóvárgással való folytonos hadakozás.

Mindeközben a világ legtermészetesebb dolgának hat az egészséges élet, ha az embernek erkölcsi alapja van rá:

1) Aki tiszteli a többi állatot, és vegetáriánus vagy vegán étrendet folytat, az jelentősen csökkenti vagy teljesen mellőzi a telített állati zsírok fogyasztását.

2) Aki tiszteli a földet és a természetet, és tisztában van a környezetvédelmi és humán problémákkal, az kerüli a szükségleteit meghaladó fogyasztást.

3) Aki tiszteli a testét, a családját és a társadalmat, az nemigen fogyaszt egészségtelen, feldolgozott, finomított, mesterséges adalékanyagokkal teli élelmiszereket, és nem űz egészségtelen szenvedélyeket.

Ennyi az egész. :-)

A szénhidrátokkal egyébként semmi baj nincsen, sőt: alapvetően szénhidráttal működik a szervezetünk. Ismer valaki olyan embert, aki elhízott a gyümölcsöktől? Keményítős gabonákra épülő étrenddel is tökéletesen egészségesen lehet élni; számos szegény vagy hagyományos keleti kultúrából kitűnik ez. Persze a gabonákra épülő étrendben is nyilván jobb minél magasabbra emelni a mikronutriens-sűrűséget sok friss zöldség és gyümölcs fogyasztásával. Az elhízáshoz viszont tényleg nagyjából semmi köze a *feldolgozatlan* szénhidrátoknak. A feldolgozott, finomított, rosttartalomtól megfosztott cukrok kerülése az, ami valóban fontos lenne e tekintetben. De ennél is jóval fontosabb, nemcsak az elhízás miatt, az állati zsírok kerülése. Ezzel kapcsolatban ugyan nem tudok hiteles forrást ajánlani, de én a saját tapasztalataim alapján azt mondanám, hogy állati zsírok nélkül élve még az egyszerű cukrok fogyasztása is jóval kisebb problémát jelent, elhízás szempontjából.

Új hozzászólás