Elektronika a csecsemő körül

Amikor az anya és az újszülött átlépi az otthon küszöbét, a boldogság mögött hívatlan vendégként sokszor a szorongás is betoppan. A baba ugyanis törékeny, sérülékeny és magatehetetlen; ha sír, a felnőttek adrenalinszintje az égbe szökik, ha csendben van, a szülők azon ijedeznek, hogy nem történt-e vele valami. A félelmeket csak fokozzák az interneten, pletykalapokban és nívósabb sajtótermékekben is rendre előkerülő túlzó történetek. Úgy tűnik, hogy az élet legtöbb területéhez hasonlóan a mindent látó, mindent halló elektronika itt is képes megnyugtató megoldást kínálni.

Az egyik babápolási cikkeket árusító webáruház honlapján összesen harminchárom olyan tételt találunk, amely a reklámok szerint a legmodernebb technika alkalmazásával biztonságosabbá teszi a csecsemő nevelését. Nézzük, mi mindenre kínálnak megoldást a vidám színekben pompázó kütyük! Kapható a plafonra képeket vetítő és zenélő bébiprojektor, ultrahangos hidegpárásító, elektronikus orrszívó és digitális lázmérők, amelyekkel a fülben, a szájban vagy a homlokon ellenőrizhetjük a testhőmérsékletét. De hozzájuthatunk elektronikus mérleghez, üvegsterilizálóhoz, melegítőhöz, pisistop cseppcsengőhöz, bébiőrhöz, monitorhoz és hordozható légzésfigyelőhöz.

A lázmérőtől a bébiőrig

Az árak ugyan széles skálán mozognak, de az elektronikus kényelem és biztonság semmiképpen sem olcsó mulatság. Különösen azért, mert akik hisznek bennük, hajlamosak a legmegbízhatóbbnak tűnő és legdrágább szerkezetet megvásárolni.

Valóban vannak helyzetek, amikor nagy hasznát vehetjük a gyors és pontos információnak. Tipikusan ilyen, ha a gyerek lázas. A kisbabák láza könnyen felmegy, és a tartósan magas hőmérséklet veszélyes rájuk nézve. A lázas betegség nem is ritka az első néhány évben, erre tehát érdemes elkölteni azt a pár ezer forintot, amennyibe a legolcsóbb és legpraktikusabb cumilázmérő kerül. (A homlokmérők viszont notóriusan megbízhatatlanok.)

A tízezer forintnál is drágább digitális mérlegről már megoszlanak a vélemények. A kis súlyú babák szüleit nyugtalanítani szokta, hogy nem tudják, pontosan mennyit szopott a kicsi. Az orvosok és védőnők azonban nem tanácsolják az állandó méregetést (illetve legfeljebb az első napokra, de ezt a kórházban úgyis megteszik). Ha az édesanyának van teje, és a baba szépen szopik, elegendő hetente egyszer mérni, ami többnyire megoldható a gyermekrendelőkben. A néhány napos, hetes babák gyarapodása egyébként pedig látványos jelenség: ha kerekedik az arca, szépen „hurkásodik” a karja és a lába, akkor felesleges nyugtalankodni, és elég ritkábban mérni.

Hasonlóan értelmetlen pénzt adni az elektronikus orrszívóért, mert a mechanikus is megteszi, de sokkal kevesebbe kerül (egyébként ennek gyakori használata semmiképp sem ajánlott, mert csak fokozza a váladék képződését). Az egyik legfontosabb „berendezés” mégis a mezei szobahőmérő, sokan ugyanis hajlamosak túlfűteni a gyerek rezidenciáját (a megfelelő szobahőmérséklet nem több, mint 22-24 fok).

A bébiőr ma igazi sztártermék. Ez alapesetben az adóvevőhöz hasonló készülék, amelynek segítségével az anya hallja a gyerek minden rezdülését, akár többszobányi távolságból is. Az olcsóbb verziók hét-nyolcezer forintba kerülnek, de lehet venni ötvenezerért is. Kapható érzékelővel ellátott matraccal együtt – így arról is tudomást szerzünk, ha a baba forog az ágyban – vagy kamerával felszerelt változatban, hogy a szülő messzebbről is premier plánban láthassa alvó csemetéjét.

Kérdés, valóban szükség van-e arra, hogy a csecsemő minden rezdülését figyeljük. A szorongó fiatal anyák általában igennel felelnek, de sokan azt tapasztalják, hogy az állandó feszült figyelem nem csökkenti, hanem növeli a szorongást. A szülők hajlamosak nagy jelentőséget tulajdonítani minden szokatlan mozdulatnak és hanghatásnak (például horkantásnak), pedig a kisbabáknál az elején a legtöbb dolog szokatlan. Az első hónapokban még nem működik jól az apparátus, ami a szándékot és akaratot az izmok felé közvetíti. Ezért szoktak a pár hetes babák furcsán fintorogni, vagy különös „varázsló” mozdulatokat leírni a kezükkel a levegőbe.

A megfelelő, biztonságos körülmények között élő és táplálkozó csecsemő nincs veszélyben. Az állandó készenlét, folyamatos beavatkozás azzal jár, hogy a szülő mindig fáradt, kimerült; az elektronikus figyelők alkalmazása ráadásul kikapcsolhatja vagy legalábbis gyengítheti az anyák természetes, minden műszernél pontosabb jelzőberendezését – amellyel például azonnal észlelik, ha rendellenes hangok érkeznek a gyerekszobából. A bébifigyelő hátránya, hogy az anyák messzebbre el mernek távolodni a babától, és ha gyors beavatkozásra van szükség, az sem mindegy, milyen távolságból kell ott teremni. A valóban biztonságos feltételek úgy teremthetőek meg, ha hallótávolságon belül maradunk, és időnként rápillantunk a babára.

A légzésfigyelő megosztja a véleményeket

Még kényesebb téma a légzésfigyelő kérdése, amelyet a bölcsőhalál (hirtelen csecsemőhalál) megelőzése érdekében árusítanak. Sokan vásárolnak belőle, mert a médiafigyelem miatt nagyobb veszélynek vélik a rendkívül ritka tragikus eseményt, mint amekkora a valóságban. A bölcsőhalál diagnózisa körül sok a tisztázatlanság. A légzés az egyik legősibb vegetatív reflex, amely „magától” nem tud leállni – ha a vérben megnő a szén-dioxid koncentrációja, akkor automatikusan levegőt veszünk. Közelebbről is megismerkedve a bölcsőhalál (szerencsére nagyon ritka) eseteivel, az derül ki, hogy a halál okát gyakran nem tisztázták megnyugtatóan.

Sajnos előfordul, hogy a baba halálát olyan körülmény okozta, amelynek a veszélyességét a szülők minden gondosságuk ellenére sem tudták felmérni. Okolják időnként a túlmelegedést, előfordulhat fulladás – ha a baba szája vagy orra elől valami elzárja a levegő útját –, de ehhez is a szerencsétlen véletlenek sorozata kell, hiszen már az újszülöttek is reflexszerűen oldalra fordítják a fejüket, ha hasra fektetik őket. A megfelelő matrac, lepedővel vagy pelenkával letakart habszivacs semmiféle veszélyt nem jelent, ám jobb, ha a kiságyat nem rakjuk tele plüssállatokkal, műanyag könyvecskékkel, csörgőkkel és ruhadarabokkal.

Az Amerikai Gyermekgyógyászati Társaság széles körben végzett kutatása azt találta, hogy az otthoni monitorozás egészséges csecsemők esetében nem befolyásolja a hirtelen csecsemőhalálban elhunytak számát. Újabban arra is fény derült, hogy a hason alvás és a bölcsőhalál összefüggését igazoló egyetlen tanulmány nem hiteles adatokkal dolgozott, a mindenáron való hanyatt fektetés viszont hátráltathatja a mozgásfejlődést. A légzésfigyelő alkalmazása tehát egészséges csecsemők esetében szükségtelen.

Ezt nyilatkozta korábban például prof. dr. Machay Tamás, a SOTE I. számú Gyermekgyógyászati Klinikájának egyetemi tanára, aki ugyanakkor figyelmeztet, hogy kivételes esetekben – az éretlen koraszülöttek visszatérő légzésszüneténél, illetve azoknál, akik egyszer már csaknem meghaltak így – szükséges az otthoni műszer, de a kockázatos esetekben a gyermekorvosok pontosan tájékoztatják a teendőkről a szülőket. Fontos a figyelem, de nincs okunk rettegésben élni. Az emberi szervezet, és ez alól nem kivétel a kisbabáé sem, megbízható műszer, érdemes bízni benne.

Az éjszakai bepisilést jelző készülékről (mintegy huszonkétezer forint) viszont határozottan lebeszélném a szülőket. Vannak gyerekek, akik a szobatisztaságra szoktatás után még egy ideig bepisilnek éjszaka, de ez előbb-utóbb abbamarad. Ha egy gyerek négy-öt éves korában is nedves lesz az alvásidőben, akkor érdemes szakember segítségét igénybe venni. Az éjszakai felkeltés azonban nem jó recept. A gyerekek egy része a második elalvás után ugyanúgy bepisil, viszont elrontjuk az éjszakáját – és a magunkét is.

Megjelent a Tudatos Vásárló Magazin 21 számában

Kép [cc] paparutzi