• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Együtt gazdálkodni a természettel: a permakultúra

2008.05.20. /
A permakultúra a biogazdálkodás "kemény" vonala, amely a természetes folyamatokhoz való alkalmazkodást, azok kiaknázását tűzi ki legfőbb céljaként.

A konvencionálistól eltérő mezőgazdálkodási módok megjelenése megerősíti azt a felismerést, hogy az eddig előnyben részesített intenzív gazdálkodási rendszerek nem tudnak alkalmazkodni az emberiség fokozódó igényeihez. Ésszerűtlen alkalmazásuk a Föld kizsákmányolásához, az ökoszisztémák veszélyeztetésével rosszabb esetben ezek összeomlásához vezet.

A biogazdálkodás természethez legközelebb álló ága a permakultúra (permaculture), amely az ausztrál Bill Mollisontól származik. A permakultúra atyja az 1970-es években fogalmazta meg a gazdálkodási mód alapelveit, gyakorlati kérdéseit. A kifejezés a „permanent" és az „agriculture" angol szavakból áll össze; az állandó mezőgazdaságra, vagyis a fenntartható, évelő növényeket előtérbe helyező gazdálkodásra utal. Az elképzelés olyan gondolkodásmódot tükröz, amelynek középpontjában a Földünkről és az emberiségről való gondoskodás, valamint a népességnövekedés hatására kialakuló problémák megoldása áll.

A permakultúrás gazdálkodás lényege az, hogy a gazda a gazdaság minden egyes elemét - növények, állatok, épületek, táj és ember - egy közös rendszerbe foglalja össze, a közöttük lévő kapcsolatokat tudatosan tervezi meg, használja ki. Így maguk a természetes folyamatok léphetnek az egyébként sokszor energiaigényes, költséges tevékenységek helyébe: például a gyümölcsösben, zöldségesben kapirgáló tyúkok amellett, hogy összeszedik a kártevőket és a gyomok magvakit, trágyájukkal javítják a talaj minőségét, így szükségtelenné teszik a gazda munkáját és a vegyszerhasználatot. A gazdaságok jellemzően önellátásra törekszenek, terményeik köre igen széles, de ezekkel leginkább csak a termelőket felkeresve ismerkedhetünk meg.

Első könyveinek megjelenése után, az 1980-as évektől Bill Mollison tanfolyamokon adta tovább tudását és tapasztalatait az érdeklődőknek, akik kétéves gyakorlat után maguk is oktatókká, tervezőkké válhattak. Ennek köszönhetően a permakultúra világszerte elterjedt, különösen sikeressé válva az elszegényedett országokban, ahol a természetes folyamatokat kihasználó gazdálkodás amellett, hogy kiküszöböli az éghajlati és domborzati problémákat, csökkenti a környezetszennyezést, egészséges élelmiszert biztosít, és erősíti a helyi közösségeket. Napjainkban Ausztráliában és az Egyesült Államokban permakultúra intézetek, bemutató gazdaságok tucatjai foglalkoznak kutatásokkal, tanfolyamok szervezésével.

Magyarországon a permakultúra még nem igazán terjedt el, leginkább az ökofalvak kertjeiben találkozhatunk egy-egy megvalósult részletével (gyümölcsös, ártéri gazdálkodás, tanfolyamok szervezése...). 2007-ben alakult meg a Magyar Permakultúra Szövetség, amelynek tagjai segítik az érdeklődőket az eligazodásban, találkozókat és tanfolyamot szerveznek, cikkeket írnak, levelezési listát vezetnek. A mozgalom egyik hazai úttörőjének, Baji Bélának köszönhetően előreláthatólag idén megjelenik a témával foglalkozó első magyar nyelvű könyv, amelyből megismerhetjük a permakultúra történetét, a tervezés alapjait, valamint a szerző saját, tápiószelei gazdaságában az utóbbi évek során felhalmozódott tapasztalatait.

 

Kép [cc] cicadas

Hozzászólások

Rossel Gergely / 2008. december 19. 12.33

Aminosav szempontból M tökéletesen igazat írt. Gondolom bizonyos tankönyvekben és egyéb szakkönyvekben ez így le lehet írva. Mert igaz az is, hogy egyetlen növény sem tartalmaz teljesértékű fehérjét. És szerencsétlen afrikai éhező is ha csak zabkását kap, akkor elpusztul, mert az is erősen egyoldalú táplálkozás. Viszont egyetlen szó zavarhatja meg a "modern" dietetikust és hétköznapi embert: komplettálás. :)
Jaaa, hogy nem csak babot eszem.. meg nem csak répát.. jaaa, hogy változatosan eszem, hogy minden aminosavból jusson? Ahhoz már kicsit tudatosabban kell hozzáállni a vasárnapi bevásárláshoz..

Barát Gábor / 2008. október 7. 14.49

Én (kis)városi vegán vagyok, és semmilyen problémám nincsen a „mérgekkel”. :) A helyi piacon vásárolom a zöldséget/gyümölcsöt, melyeknek jelentős része vélhetően vegyszerezett. (A gabonák, olajos magvak és hüvelyesek egy részét biotermékként vásárolom.) Nyilván szívesebben fogyasztanék vegyszermentesen termesztett zöldségeket és gyümölcsöket, de igazából nem ezen múlik az ember egészsége: hanem a feldolgozott élelmiszerek kerülése mellett sokkal inkább azon, hogy mennyi állati zsírt és állati fehérjét fogyaszt. Ezeknek az optimális aránya kábé zéró (0) – egy kis angol utánaolvasással és a pontok összekötögetésével világosan kiderül, még ha ez ellent is mond a magyar gondolatvilágnak és a hús-, tej- és tojásipar érdekeinek.

Tulajdonképpen még az említett növényvédős probléma is jobban érinti az állati élelmiszereket, hiszen többségük koncentrálódik (például) az állatok húsában. És ezek mellett a nagyüzemi termelésből származó húsok még antibiotikumokat és antibiotikumoknak ellenálló baktériumokat is tartalmaznak. És hogy mi történik, ha az utóbbiak miatt alaposan átsütjük a húst? Rákkeltő anyagok keletkeznek (holott már enélkül is rákkeltő).

Tényleg rengeteg tévképzet él még a magyar emberben (az „orvosokban” is) a növényi alapú táplálkozással kapcsolatban, dacára annak, más kultúrákban évezredek óta gyakorolják nagy számban.

A fehérjebevitellel az égvilágon semmi gond nincsen: jobb helyeken már rég elfelejtették ezeket ez ódivatú dogmákat. A vas- és kalciumbevitellel is hasonló a helyzet.

Ha valaki igazán kritizálni akarja a vegán étrendet, akkor célszerűbb a B12 vitamint emlegetni, merthogy ehhez valóban képtelenség természetes növényi forrásból hozzájutni. :) Emellett még a D vitamin az, ami problémás lehet.

Angol nyelven lásd ezeket az előadásokat:
http://www.metta.eoldal.hu/oldal/eloadasok

A permakultúrával kapcsolatban: Amikor annak idején elolvastam ezt a cikket, nem igazán tudatosult bennem, hogy mekkora jelentőségű és milyen csodálatos dologról van szó. Azóta tájékozódtam a témában, és odáig jutottam, hogy saját permakultúrát szeretnék; remélhetőleg egy vagy két éven belül sikerül is kiszabadulnom a városból.
Szintén az angolul tudóknak ajánlom az alábbi Youtube-felhasználó permakultúrával kapcsolatos videóit:
http://www.youtube.com/user/permascience

M / 2008. július 23. 21.59

Kedves bé!

Abban igazad van, hogy az afrikai éhezésnek nincs köze a vegetáriánus étrendhez, nem is összehasonlításnak szántam!!! Biztosan össze lehet állnítani úgy egy vegetáriánus étrendet, hogy a lehető legtartalmasabb legyen minden szempontból!! De azért úgy gondolom, hogy amit leírtam, az nem óriási ferdítés és nem óhitő baromság!!

Nem tudom, hogy melyik állítás(ok)(k)al nem értessz eggyet, de azt tudom, hogy amit leírtam, nem én találtam ki és nem légből kapott dolgok, hanem puszta tények!! És tudom, hogy mit tanultam meg, de azért utána néztem néhány oldalon a neten és amiket leírtam, az mind igaz!!! A metioninnál pedig külön fölhívják a vegetáriánusok figyelmét, idézem: " Különösen fontos megjegyezni a vegetáriánusok szempontjából,hogy a metionin a legkevésbé gyakori aminósav az ételekben, különösen a babban és a mogyorófélékben van kevés belőle." Ezért adják táplálékkiegészítőként pl tejelő szarvasmarháknak, mert szegények napi 30-35 l tejet adnak és ez több kilónyi fehérje veszteség, amit pusztán az étrendjükkel nem tudnak fedezni, pedig elég sok zöldfélét legelnek!!! ((Meg sem merem említeni ezek után, hogy a vegetáriánusok is metionin kiegészítésre szorulhatnak!!))

Véleményem szerit amit leírtam az helytálló, szakszerű és orvosi-biológiai-kémiai vizsgálatokkal igazolt!!! Egyébként az ember nem véletlenül mindenevő!!Elhiheted, hogy én semmilyen étkezési módnak, tipusnak nem vagyok "ellensége"! Mindenki úgy étkezik, agyogy ő jónak érzi, és helyesnek tartja!! Tudom, hogy sokan betegség miatt térnek át vegetáriánus étrendre és teljes mértékben megértem őket!! Én az arany közép út híve vagyok, mely szervezetünk igényeit optimálisan kielégíti!!!

Egyébként még csak annyi, hogy a mai agyon műtrágyázott és permetezett zöldségből és gyümölcsből jó kis méreg koktélt lehet összeállítani!! Ezért próbálunk otthon minél több zöldséget, gyümölcsöt termelni és jószágot nevelni, mert táppal, hormonnal, gyógyszerrel kezelt húshoz sincs sok affinitásom!! Ezt csak azért írom le, mert kíváncsi lennék, hogy egy városban lakó vegetáriánus, hogy "emészti" meg a sok vegyszert??! Vagy erre nem is gondol?! A bio termékek pedig szerintem messze nem olyan "tiszták", mint ahogy "hirdetik"!! Persze ez már jóval túlmutat az aminósavak kérdésén!!!! ((Ja és még csak annyi, hogy attól tudok falra mászni, ha egy szülő "ráerölteti" a gyermekeit vegetáriánus étrendre!! Mert nekik különösen fontos az optimális idegrenszeri, illetve izom fejlődéshez a többlet fehérje, köztük az állati is!!!!))

/ 2008. július 23. 08.36

M., azért ez óriási ferdítés, sőt, igazi óhitű baromság. Kellő odafigyeléssel nincs semmi gond a pusztán növényi étrenddel. Egy alaposan összeállított vegán konyhának semmi köze az afrikai nyomorhoz.

M / 2008. július 20. 21.55

A növényi étrendre való áttérés nem volna túl jó ötlet!! Oka: szervezetünk 20 féle aminósavból épül föl, ebből 8 esszenciális, ami azt jelenti, hogy nem tudjuk előállítani, készen kell a táplálékunkkal fölvenni!!! Az állati eredetű táplálékok, főleg a húsok tartalmazzák mind a 20 AS-t, a 8 essz. AS-t is! Ezek a komplett fehérjék! Ezzel szemben a növényi eredetű fehérjék nem tartalmazzák a 8 essz. AS-t , 1-2 essz. AS mindig hiányzik belőlük, ezek inkomplett feh.-jék!!! Például a metionin gyakorlatilag föl sem vehető növényi táplálékkal!! Meg kell nézni marasmusos és kwashior-kóros afrikai gyerekek képét, akik zabkásán kívül semmit nem kapnak enni, v még annyit sem!!

Barát Gábor / 2008. május 23. 08.18

Szerintem is túllihegik a szaporodáshoz való jog kérdését. Én személy szerint nem esek kétségbe a gondolattól, hogy esetleg nem lehet gyermekem. Másrészről ugye, ahhoz, hogy a népesség tovább növekedjen, "páronként" kettőnél több gyermeknek kell születnie, ezt pedig végképp abszurd dolog az emberi jogok kardinális elemeként elfogadni.

Viszont, én úgy látom, hogy az ember is ugyanazt teszi, mint minden más állatfaj: a lehetőségeihez mérten szaporodik. A különbség mindössze annyi, hogy az ember a pillanatnyi lehetőségeit olyan szintig képes kibővíteni, amellyel a teljes ökoszisztémát könnyűszerrel tönkreteheti. Ezzel kapcsolatban azonban érdemes megemlékezni arról, hogy az emberi intelligencia kérdését is túllihegik. Valójában a legtöbbek intelligenciája pusztán illúzió. Nem éber, önálló döntéshozás és valódi körültekintés vezérli az emberek túlnyomó többségét; csak sodródnak egyik komplexustól (mémtől) a másikig.

http://www.terebess.hu/keletkultinfo/ebredes.html

Sokadrészről pedig, növényi étrendre váltva abszolút nem jelentene problémát ennél jóval több ember megfelelő ellátása sem. Csak ugye a húsevés kérdését is túllihegik; a mindennapos élet kardinális elemeként tekintenek rá. Hmm, említettem már a mémeket? :)

V. / 2008. május 21. 20.48

Miért mindig az az első kérdés, hogy ellátni a növekvő népességet? Mi a nyavalyának növekszik annyira? Szerintem nem csak a fogyasztást kell korlátozni, hanem a szaporulatot is. Konrad Lorenznél olvastam, de minden épeszű etológus leírja, hogy az állati közösségek tudják, meddig terjed a határ, ami a létszámot illeti. Az ember miért nem tudja? Egyik lehetséges ok: talán túllihegtük a szaporodáshoz való jog kérdését, ami az emberi jogok kardinális eleme. Még az elmebetegnek sem tilthatják meg törvényileg, amikor pedig kiszámolható, hogy mekkora eséllyel fog elmebeteg gyermeket nemzeni (lsd. Czeizel etika-problémákról szóló könyvét).

A másik kérdés: hol van túlnépesedés, milyen országokban, és hogy ezeknek az országoknak a lakosságát célozza-e egyáltalán ellátni a küszködő és igyekvő mezőgazdaság-ipar. Szerintem nem ...

Barát Gábor / 2008. május 21. 06.18

Igen, én is éppen így látom: mindenképpen megálljt kell parancsolni a mai fogyasztási láznak. Már csak azért is, mert abszolút nem járul hozzá az ember boldogságához; hiszen hamar normaként kezdünk tekinteni az adott fogyasztási szintre.

Ami szomorú, hogy még a biotermékek piacát is erősen eltorzította a mai önközpontúság. A biotermékeket forgalmazó cégek látszólag mindenféle ökológiai megfontolás nélkül árusítják a Brazíliából, Spanyolországból, Kínából szállított zöldségeket, gyümölcsöket, hüvelyeseket, gabonákat*. A "tudatos" vásárlók többsége pedig szintén mindenféle megfontolás nélkül vásárolja meg ezeket, kizárólag a saját egészségére összpontosítva.

*Néhány hónappal ezelőtt belebotlottam egy biotermelői listába, amiből az derült ki számomra, hogy e termények közül sok mindent nálunk is termelnek. Eszembe jutott, hogy megkérdezem e-mailben a Biopont és a Biorganik céget, miért nem ezeket részesítik előnyben, de végül mégsem írtam.

Apropó ökológia; az alábbi egészen érdekes olvasmány: http://www.terebess.hu/keletkultinfo/termeszet.html

F. Boros Irén / 2008. május 20. 21.19

Sajnos a nagyüzemi mezőgazdaság olyan mértékben pusztítja a talajt, hogy ha nem térnek át hamarosan kímélőbb termelésre, akkor a termőtalaj visszafordíthatatlanul elpusztul. Ekkor pedig nem az lesz a kérdés, hogy a mostani túlfogyasztást kielégíti-e a mezőgazdaság, hanem az, hogy az életben maradáshoz tud-e eleget termelni.
A drága élelmiszernél van rosszabb is: amikor semmi pénzért nem lehet kapni, mert nincs.
Tetszik nem tetszik, a fogyasztást(pazarlást) minden szinten vissza kell fogni, és azzal gazdálkodni jól, ami még van. A permakultúra ebben segít.

tompi / 2008. május 20. 21.13

Kedves Gábor!

Ha a mai fogyasztói társadalom vásárlási, étkezési, pazarlási, stb szokásait vesszük alapul, akkor neked igazad van: vagyis ezt a pazarló és az un. fenntarthatóság miatt generált árubőséget ökogazdálkodásban megtermelni 6 milliárd embernek lehetetlen.
Hogy a példádnál maradjak: a cél az lenne, ha mindenki csak akkor és annyi valódi epret enne, amennyi a környezetében "van". Vagyis változást az indítana el, ha nem vágynánk decemberben is eperre, vagy lemondanánk a papayáról, stb... Ez nyilvánvalóan nem fog bekövetkezni, mert az emberek túl ostobák ahhoz, hogy vágyaikat korlátozzák, így még ebben az évszázadban várható egy jó kis civilizációs bukta.:-))

Tehát az én javaslatom: önkorlátozás a fogyasztásban.

Barát Gábor / 2008. május 20. 09.10

Én is támogatom a biotermesztést, és igyekszem biotermékeket vásárolni. De igazából tartok attól, hogy szélesebb körben egyáltalán nem oldja meg a problémáinkat ez; sőt, könnyen súlyosbíthatja is azokat. Arra gondolok, hogy a biotermesztés ugyan valóban kímélőbb a természettel szemben, de nyilvánvalónak tűnik, hogy a kisebb terméshozam miatt jóval nagyobb területet igényel.

Tehát, ha a jelenlegi (túl)fogyasztási szintet és étkezési viszonyulást fenntartva természetbarát módon akarná megtermelni az emberiség a gabonákat és takarmánynövényeket, illetve az ízesítőanyagok helyett természetes ízesítőket követelne, milyen következményei lennének annak a megmaradt természetes területekre nézve? Egyáltalán tényleg megvalósítható volna ez? Úgy emlékszem, azt olvastam, hogy eper ízű termékekből például annyit fogyasztunk, hogy azokban képtelenség volna valódi epret felhasználni.

Vagy rosszul gondolkodom ezzel kapcsolatban? Ha valaki esetleg máshogy látja, és tudna magyarázattal szolgálni, örömmel venném.

Új hozzászólás