Egy bárkában evezni

A napokban tudomásomra jutott, hogy nehéz természetű emberek olykor kifejezetten keresik értelmi fogyatékosok társaságát - ugyanis senki más nem viseli olyan jól nehéz természetüket. (Ahogy forgatom magamban ezt a mondatot, néha mosolygok, néha meg az jut eszembe, hogy ez egy ragyogó metafora.) A dolgot Jakab Áron osztotta meg velem, amikor a Bárka Műhelyről beszélgettünk.

Bárka. Ez a név számos képzetet és kérdést fölvet. Merülése mély. Valahonnan jön, valamit a víz fölött tart, és persze el is akar jutni valahová.

1964-ben Franciaországban hozta létre Jean Vanier az első Bárka Otthont. Ebben az időben az értelmi fogyatékosokról a francia állam valamilyen szinten ugyan gondoskodott, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy nagy, „lerakatszerű" intézetekben élték cseppet sem vidám hétköznapjaikat. Vanier egy keresztény értékrenden alapuló, spirituális közösséget hívott életre körükben, amely az otthont, szeretetet és önbecsülést jelentette a Bárka lakóinak.

A modell mintájára aztán számos Bárka indult útjára a világ különböző pontjain. Jellemzően szintén a vallásra, a hitre építkeznek, de nem valamiféle konkrét egyház előírásain keresztül. Akad pl. távol-keleti vallásterületen alapított otthon is, de kialakulófélben vannak muzulmán országokban az ottani hitrendszer szigorú előírásainak megfelelő közösségek is. Persze ezek az adaptációs folyamatok nem mindig egyszerűek.

Magyarországon mikor kötött ki a hajó?

A hazai Bárka Alapítvány '91-ben alakult - amiben talán Draskóczy Ildikó gyógypedagógusnak volt a legnagyobb szerepe. Nem valamiféle fiókjaként a francia központnak, hanem mint független szervezet, ami ugyanakkor a nemzetközi szinten megfogalmazott alapelvekhez igazodik.

Az akkori magyarországi állapotokra visszatekintve is ki kell emelnünk, mennyire gyökeresen új szemléletet hozott a Bárka. Egyszer végignéztem, ahogy egy akkori állami intézetben a gondozónő kulcscsomóval verte az egyik értelmi fogyatékos gyermeket. Az Alapítvány, illetve az abban az időben induló néhány más civil kezdeményezés gondjaira bízott fogyatékosoknak távolról sem ilyen sors jutott.

Mielőtt kitérnénk arra, hogy is folyik nálunk az élet, fontos megjegyezni, hogy ennek az új szemléletnek nem lehetett célja a mennyiségi növekedés. A Bárka dunaharaszti otthonának ma is csak tizenkét értelmi fogyatékos lakója van, de működésével jel akar és tud lenni a világban. A szeretet és megértés jele, amelynek jelentését sokan fel is ismerték. Mára számos, a Bárkához nem kötődő, mégis kiváló otthon létesült hazánkban, ezeknek egy része nem is értelmi fogyatékosokkal foglalkozik. Mindebben az egyházi és civil szervezetek nyitottsága mellett nagy szerepe volt a Bárkának...

Mit találunk a fedélzeten? Hogyan telik egy nap?

A Bárka szervezeti egységei elkülönülnek. Az Alapítvány a fenntartó, ehhez kapcsolódik a Lakóotthon, egy Támogató Szolgálat és a Bárka Műhely - egy-egy vezetővel. A Lakóotthon tulajdonképpen egy családi ház, ahová az eredeti koncepció szerint olyanokat fogadtunk be, akik az értelmi fogyatékosok körén belül további nehézségekkel is küzdöttek - egyedüllévőket, árvákat, állami gondozottakat. Jelenleg tizenketten vannak, és az Otthonban együtt laknak nem fogyatékos emberekkel. Reggel elmennek dolgozni a Műhelybe, délután pedig hazatérnek, és ez már önmagában egy családias ritmus.

A Műhely tulajdonképpen több kisebb műhelyből áll. Vannak olyan lakók, akik fogyatékosságuk okán nem képesek értékesíthető terméket állandó felügyelet nélkül előállítani. Ők egy foglalkoztatóban tevékenykednek, amelynek célja, hogy programot nyújtson.

Vannak ügyesebbek, sőt olyanok, akikről elsőre nem is megállapítható, hogy valamiféle értelmi fogyatékosságuk lenne. Ők pedig, képességeiktől függően a gyertyaöntő-, szövő-, papíros, fatermékekkel foglalkozó, ill. szappankészítő műhelyekben dolgoznak. Egyébként cél, hogy külső munkahelyeket is bevonjunk, pl. az egyik lány öregotthonban, egy másik pedig ruhagyárban kapott állást, másfelől pedig dolgoznak a Műhelyben olyanok, akik nem az Otthon lakói.

Ha azt kérdeznéd, miben tud több lenni a Bárka a jobb anyagi helyzetben lévő, és hatalmas lelkiséggel működő számos hazai otthonnál, akkor azt mondanám, attól a szemlélettől, ami valódi értéket előállítani képes emberként gondol rájuk.

Te vezeted a Műhelyt. Hogyan kerültél erre a hajóra?

Iparművész vagyok, és egy 2000-ben induló, hároméves Moholy-Nagy László ösztöndíj keretében érkeztem a Bárkához termékfejlesztőként, dizájnerként. Az volt a célom, hogy az alacsony áron eladható, rossz minőségű, a szánalomra építő portékák helyett versenyképes termékskálát és gyártási folyamatot tervezzek. Erre egyébként az egyre fogyasztóibb társadalom elvárásai is felszólították a Műhelyt.

Az ösztöndíj lejárt, te mégsem szálltál ki.

Ami miatt maradtam, az nem valamiféle csepegős szánalom, hanem a munkám utóélete, a kihívás, pragmatizmus, tanulási lehetőség és persze a civil véna. Tetejébe a fogyatékosok munkájának a terápiás cél mellett valós bevételt is produkálni kell, hiszen mi az állami normatíván felül igen kevés rendszeres hozzájáruláshoz jutunk.

Ezt a törekvést továbbgondolva 2006-tól vállalkozásfejlesztésbe kezdtünk, ami alapvetően három nagy rendezvényen való jelenléttel indult. Kapolcson a Népművészeti Egyesülettel, a várbéli Mesterségek Ünnepén és a karácsonyi budapesti Vörösmarty téri Vásáron kínáltuk-kínáljuk termékeinket. Ez az elmúlt évben, nagyságrendileg, nyolcmilliót hozott anélkül, hogy egyetlen állandó elárusító helyünk lenne. 

És az úticél?

2008-ra a NESsT és a citibankos Citi Alapítvány tízezer dolláros pályázati támogatásának és a NESsT kurzusának köszönhetően már felállt egy részletes üzleti terv, amelynek része a készülő webáruház, a 2009 januárjában nyitó fruitofcare.hu. Persze nem pusztán egy webáruházról beszélünk. A hasonló profilú civil szervezetekkel - mint az Esőemberekért Egyesület és a Fogd a Kezem Alapítvány - együttműködve egy nemzetközi kereskedelmi rendszer áll föl saját arculattal. Itt, akár a Fair Trade mozgalom esetében, hiteles hozzáadott értékeket rendelünk a termékekhez. Ilyen a kézművesség, a fogyatékosok foglalkoztatása, a környezetbarát technológia és alapanyagok, a bizalom illetve a valóban jó minőség és esztétikus megjelenés.

És persze az eladásból származó haszon, minthogy társadalmi vállalkozásról beszélünk, társadalmi célokat szolgál. A partnerekkel közösen kialakított kínálat nemzetközi piacra is eljut, és hosszú távon mintájául szolgálhat más, hasonló célokért küzdő összefogásoknak. Tulajdonképpen, ahogy a múltban, ma is ez a jel-szerep a Bárka fő úticélja.

Kép [c]