Bőr és pokol

Hazaribagh titkok övezte sikátoraiba behajtva legelőször is a bűz csapott meg bennünket. A levegőt az orrzsibbasztóan erős cserzőanyagok és a rohadó hús egymással keveredő bűzének orrfacsaró koktélja hatotta át. Emberek tízezrei gürcölnek itt nap mint nap - itt élnek, lélegeznek és halnak meg, sok száz vegyi anyag halálos keveréke közt, amelyet az itt működő cserzőüzemek ontanak magukból.

Ez egy bőrből készült világ. Mezítlábas gyerekek bőrcsíkokat gyűjtenek; a csirkék bőrbe fészkelnek, a kisbabák bőrrel játszanak - még a főzéshez használt tüzelőanyag is bőrből van: aldehiddel és krómmal kezelt bőr mérgező, szárított, kék csíkjaiból, amely lobogva ég minden házi tűzhelyben.

Dhaka (Banglades fővárosa) Hazaribagh nevű része több mint 100 cserzőüzemnek ad otthont, a leginkább exportra szánt bangladesi bőr nagy részét itt állítják elő. Évente 240 millió USA dollár értékű nyersbőrt exportálnak Bangladesből. Ez többnyire európai, japán és kínai divatházakba kerül, hogy ott cipőket, kézitáskákat és egyéb kiegészítőket készítsenek belőle, amiket aztán a világ Váci utcáiban árulnak.

Közjólét kontra közegészség

A bőrcserzés gyorsan növekvő iparág Bangladesben, illetve egész Dél-Ázsiában. A nyugat hatalmas keresletétől hajtott bőrfelvásárlókat Ázsiában tárt karokkal fogadják a kormányok, alig várva, hogy megszerezzék a globális piac egy-egy szeletét, s közben boldogan szemet hunynak a biztonsági intézkedések hiánya felett.

A bangladesi kormány szerint az ország egyik legfontosabb ipari ágazata a bőrgyártás: több ezer munkahelyet teremt, és égetően szükséges külföldi bevételt hoz az állam konyhájára. Ennek a hasznot hozó iparnak azonban ára van. Az előállítási folyamat során használt vegyi anyagok jó része mérgező és igencsak vitatott.

Az aktivisták és az egészségügyi szakemberek állítása szerint Hazaribagh cserzőműhelyei felelősek a város folyóinak súlyos szennyezettségéért és tízezrek szisztematikus mérgezéséért. A cserzőüzemekből kiáramló szennyezőanyagokhoz egyértelműen köthető krónikus betegségek mindennaposak - állítják a tudósok. A bírálók szerint a biztonsági és környezetvédelmi előírások messze elmaradnak a Nyugaton elfogadott normáktól, az ország bőriparát ellátó európai vegyipari multik pedig szemet hunynak a problémák fölött.

Bár a bangladesi kormány és maguk a bőripar képviselői is elismerték a szennyezés tényét, a probléma megoldására tett erőfeszítéseik gyakorlatilag hatástalannak bizonyultak. Az alternatív gyártási helyek kiépítését és a szennyvízkezelő berendezések létesítését például állandóan késleltetik. A folyamat a bürokrácia falaiba ütközik, és a korrupció gyanúja is bemocskolja.

Hazaribagh-ban az Ecologist stábja saját szemével győződött meg a probléma mértékéről: a cserzőműhelyek falából világítóan kék szennyvízáradat ömlik, a szomszédos nyomornegyedek házai alatti nyitott csatornákban pedig ólom, krómos cserzőanyagok, higany és maró savak keverékéből álló veszélyes habzó elegy hömpölyög, s fut egyenesen Dhaka elsőszámú folyójába, a Burigangába.

Mazakat Harun úr a Chemi-tan vezérigazgatója. A cég a Clariant vegyipari vállalat kizárólagos ügynöksége, amelynek termékeit a bangladesi cserzőiparnak adják el. A svájci tulajdonú Clariant Európa-szerte - többek között az Egyesült Királyságbeli Yorkshire-ban - bír vegyi üzemekkel, és ez a cég az egyik fő vegyipari beszállítója a Hazaribagh-i cserzőműhelyeknek. Harun úr úgy becsüli, hogy csak ebben a körzetben 50 tonna vegyi anyagot használnak naponta. Egy műhely sem rendelkezik szennyvíztisztító berendezéssel.

A Chemi-tan Hazaribagh szívében található irodáinak falát a Clariant fényes reklámplakátjai díszítik. A képek gondtalan, nyitott tetős sportkocsikban kihívó módon pózoló nyugati párokat mutatnak, a kocsik reklámfeliratai pedig a brit gyártmányú vegyi anyagokat kínálják megvételre: „Foglaljanak helyet az első osztályon! Barnított bőr és oldott hangulat a teljesítmény és az ökológia élvonalában".

Egy folyó fut keresztül rajta

A BASF után a Clariant a második legnagyobb cserzőanyag gyártó; a piac 20%-ának szállít, durván 10 tonnát naponta, legalábbis saját számításai szerint. Harun úr szerint azonban a Clariant termékeinek mindegyike „környezetbarát... ezt a prospektusokból tudjuk". Ugyanakkor számára a környezetbarát kifejezés jelentése igencsak homályos.

A tudományos bizonyítékok arra utalnak, hogy azok az anyagok, amelyeket a Clariant és más európai vállalatok a dhakai cserzőműhelyeknek szállítanak - pl. a krómos cserzőanyagok, aldehidek, lágyító anyagok (enzimek, amelyek a bőrt puhábbá teszik) -, veszélyesek az emberre, és különösen károsak az ökoszisztémára, amennyiben kezelés nélkül eresztik ki őket.

A helyiek számára szintén hamisan cseng a környezetbarát kifejezés. Úgy gondolják, hogy a szennyezett víz a felelős egy sor egészségi problémáért. „Meggyengíti a szívünket, az egészségünket. Tönkreteszi a bőrünket. És még ennél is durvább dolgok történnek, ha hozzáérünk ehhez a vízhez" - mondja Yusuf Ali, Hazaribagh-i hentes. „A víz vegyi anyagokkal szennyezett - még a tévék és mobiltelefonok is tönkremennek errefelé. Semmi nem marad meg, mindent tönkretesz." Egy nő, aki a közelben gyermekét dajkálja, arról panaszkodik, hogy a cserzőműhelyekből kijövő gáz marja a szemét, és hurkás kiütéseket okoz a bőrén. Azt állítja, gyermekek haltak meg, miután beleestek a szennyezett vízzel teli csatornákba.

A cserzőműhelyek kivezető csövei alatti folyószakaszon a part mentén élő bader népcsoport tagjai szintén meg vannak győződve arról, hogy egészségi problémáikat a cserzőműhelyek kibocsátotta szennyvíz okozza. „A folyó fontos számunkra, mert itt mossuk ruháinkat, fürdünk a vízben, itt főzünk, a folyóhoz kapcsolódó minden elképzelhető munkával foglalkozunk" - mondja Shababa, a helyi közösség egyik tagja. „Akkor van baj, ha megmosakszom a vízben. Az egész testemet, az egész bőrömet irritálja, a bőröm sötétebbé válik, foltok jelennek meg rajta, és az egész testem viszketni kezd."

A kígyófogásról és halászatról híres bader közösség ma nyomorogva él a Buriganga partját tarkító rozoga csónakházakban. A folyó az otthonuk, bevételeik forrása. Először a folyó tönkretételének voltak tanúi, majd, szép fokozatosan, saját megélhetésük elpusztítását is megtapasztalhatták. „Mivel a folyót tönkretették, minket is tönkretettek. A víz miatt képtelenek vagyunk bármilyen munkát is végezni. Nyomorgunk" - mondja Shababa.

Az egészségügyi szakemberek megerősítik a helyiek beszámolóját, összekapcsolva a Hazaribagh-iak és a folyó lejjebbi szakaszán élők rossz tapasztalatait: „A cserzőműhelyek majd 300-féle vegyi anyagot használnak, amelyek legtöbbje mérgező" - mondja Akhtar Ahmad professzor, az Országos Megelőzési és Közgyógyászati Intézet Munkaügyi és Környezeti Egészségügyi Osztályának vezetője. „A krómot például széles körben használják. Ez erősen mérgező és rákkeltő anyag. Az emberek a krómmérgezés következtében fellépő toxikus hatásoktól szenvednek: bőrgyulladás, fekélyek a bőrön, gyomorirritáció, égő érzés a szemben - ez mind a tünetek része." A szennyezés tartós következményei annyira károsak, állítja Ahmad professzor, hogy a munkások bizonyos esetekben orr-roncsolódást is tapasztalnak: a krómgőz egyszerűen szétmarja az orrsövényüket.

Ahmad professzor nincs egyedül aggodalmával. A Bangladesi Környezet- és Humán Fejlesztési Társaság (SEHD - Bangladesh Society for Environment and Human Development) megállapította, hogy akár félmillióra is tehető azoknak a dhakai lakosok száma, akiket a súlyos betegség veszélye fenyeget az otthonukhoz közeli cserzőműhelyek vegyi szennyezése miatt.

Ahmad professzor ugyanakkor egy még széleskörűbb probléma miatt is aggódik. A környéken tett látogatásunk során a Burigangának olyan részeire is elvittek bennünket, ahol emberek ezrei sorakoznak a parton minden reggel, az orrfacsaróan büdös fekete vízben mosakodnak, súrolják ruháikat, mosnak fogat, és gondozzák úszó zöldségágyásaikat kilométereken keresztül a folyás irányát követve. „Az biztos, hogy a folyóban termesztett növényekben és zöldségekben, valamint az innen kifogott halakban feldúsulnak a mérgező kemikáliák", mondja, „és ezeket az élelmiszereket Dhaka piacaira szállítják".

Ahmad professzor becslései szerint a mérgező élelmiszerlánc révén Dhaka lakosságának 10-20%-a - több mint 2 millió ember - van kitéve a mérgező vegyszereknek. Ez súlyos egészségügyi kockázatot jelent, amelyet nagyrészt a cserzőműhelyekből szabályozás nélkül áradó vegyszer-folyam okoz.

A szennyezés mértékéről szóló állítások nem csak anekdoták szintjén vannak jelen. Egy New York-i központú jótékonysági szervezet, a Blacksmith Foundation által készített jelentés a „Piszkos harmincak" - a Föld legjobban szennyezett helyei - közé sorolta azt a 25 hektáros területet, amelyen Hazaribagh fekszik.

A bangladesi hatóságok állítása szerint 6000 köbméter szennyvíz és 10 tonna szilárd hulladék kerül itt a környezetbe minden nap. A vizsgálatunk során szerzett információk szerint azonban a szennyezettség mértéke még ennél is rosszabb lehet, mivel néhány vegyi anyag a többivel reakcióba lépve teljesen új kémiai vegyületeket hoz létre.

Dr. Paul Johnston, a Greenpeace vezető tudósa szerint a cserzőműhelyek szabályozatlan szennyvízkeveréke a szennyezőanyagok Pandora szelencéjét hozhatja létre, amely alkalmasint még mérgezőbb és még nehezebben kimutatható, mint az egyes vegyületek laboratóriumi körülmények közt kimutatott elkülönített hatása.

„Ami a kémiát illeti, itt egy leegyszerűsített módszerrel dolgozunk" - mondja. „Még ha sokat tudunk is az egyes vegyi anyagokról, arról nincs információnk, hogyan viselkednek elegyekben. A kulcskérdés a szabályozás, ezek pedig egyszerűen nincsenek szabályozva."

A helyzet annyira felbőszítette a helyieket, hogy elkezdték felszólítani a vegyipari vállalatokat: vállalják a felelősséget a lakosok hátán csattanó problémákért.

Vegyi anyag túladagolás

„A BASF csupán a 2007-es évben összesen 14 milliárdos éves forgalmat csinált", mondja Jasodhan Paramanik, dhakai aktivista. „Az európai kormányoknak kötelezniük kellene a vegyipari óriásokat, hogy nyereségük egy részét azoknak a környezetvédelmi károknak az enyhítésére fordítsák, amelyeket az általuk árusított káros vegyi anyagok használata idéz elő."

A cserzőműhelyek tulajdonosai azonban nem értenek ezzel egyet. A Banglades Bőr Komplexum Kft. jelenlegi igazgatója, egyben a Banglades Készbőr, Bőráru és Lábbeli Exportáló Szövetség elnöke, Tipu Sultan a dhakai cserzőműhelyek fő szóvivője: „Az európai és észak-amerikai létesítményeket bezárják, mert a megfelelő szennyvízkezelő berendezések költsége nagyon magas" - magyarázza. „Nem tudják felvenni a versenyt ázsiai vetélytársaikkal."

A Clariant jelvényével ékesített díszszobor előtt ülve nem vesz tudomást a Hazaribagh-ot és a Buriganga folyót érintő krízisről. „Minden vegyi anyag, amit vásárolunk, Európából származik - azzal a biztosítékkal, hogy vegyi anyagaik nem jelentenek sem környezeti problémát, sem egészségügyi kockázatot".

Bangladesben az európai vegyszereket származásuk miatt magától értetődően biztonságosnak tekintik, ami szintén a probléma része - „laissez-faire" hozzáállást eredményez a cserzőműhelyek tulajdonosai körében. Így könnyen elhatárolhatják magukat a vegyi anyagok okozta krónikus szennyezéstől.

A mérgező anyagok brüsszeli szakértői azonban amellett érvelnek, hogy a gyenge EU-s szabályozás - beleértve a Vegyianyagok Regisztrációjáról, Értékeléséről, Engedélyezéséről és Korlátozásáról szóló törvényt (REACH - Registration, Evaluation, Authorisation and Restriction of Chemicals) is - kevéssé alkalmas arra, hogy megakadályozza a káros szennyezőanyagok Európából való exportját olyan helyekre, mint amilyen Banglades, ahol egyszerűen nincsenek tisztító berendezések.

„A ma érvényben lévő REACH csupán árnyéka az eredeti indítványnak" - állítja a mesterséges vegyi anyagok élővilágban és embereken okozott tartós kárainak megelőzésére létrehozott Chem Trust. „A törvényt a vegyipari lobbi annyira meggyengítette, hogy még jelenleg is használhatnak igencsak gyanús vegyi anyagokat, még abban az esetben is, ha létezik biztonságosabb alternatíva. Őrültségnek tűnik, de ez a valóság."

Az aktivisták szerint az EU vegyi anyagok gyártásával foglalkozó szabályozási keretrendszerének megléte ellenére a szabályokat a vegyipari lobbi hatására annyira felhígították, hogy bármi olyan feltételezés, miszerint az Európából származó vegyi anyagok biztonságosak, téves, sőt egyenesen veszélyes.

A vizsgálat során az Ecologist munkatársai két olyan Hazaribagh-i cserzőműhelybe is bejutottak, amely az EU cipőpiacára és olasz divatházak számára szállít. Piszkos kék vegyi anyagos hordókat láttunk felhalmozva a mezítlábas dolgozók mellett. A napfény és a szellőztetés ritka ezekben az épületekben, a vegyi anyagok tömény gőze pedig rettenetes.

A SEHD szerint a dhakai cserzőműhelyekben az ehhez hasonló munkakörülmények jelentik a normát, és a cserzőműhelyekben dolgozó 8000-12000 munkás nagy része gyomor-, bél- és bőrbetegségekben, valamint egyéb - egyértelműen a szennyezésekhez köthető - betegségekben szenved. A SEDH állítása szerint a cserzőműhelyekben dogozók 90%-a meg fog halni ötvenéves kora előtt.

Kenjük a felvásárlókra

A Bangladesi Bőr- és Lábbeligyártók és Exportálók Szövetségének igazgatói irodájában ülve Syed Nazim Mazur úr, a Hazaribagh-i Apex Bőrcserző Kft. igazgatóhelyettese a szennyezéssel nem az európai vegyi anyag gyártókat, és nem is azokat a nyugati fogyasztókat okolja, akik az olcsó bőrárut megveszik. A problémát a globális felvásárlókban látja.

„Nézze, mi szeretnénk jó minőségű szennyvízkezelő berendezéseket, de ez az egész kérdés a közvetítőkön múlik, akik a 300-400%-os haszonkulcsnak köszönhetően óriási profitra tesznek szert. Készek arra, hogy az etikai megfontolások megnyirbálják nyereségüket? A válasz a legtöbb esetben egybehangzó nem."

Hazaribagh cserzőműhelyei kényes helyzetben vannak. A szigorú munkavédelmi törvények és az európai színvonalú szennyvíztisztító berendezések költségének terhe éppen azokat a tényezőket kezdenék ki, amelyek oly vonzóak a külföldi vásárlók számára: minőségi termékek nagyon alacsony termelési áron. Mindazonáltal a dhakai bőripar is kezd ráeszmélni: ha nem cselekszik hamar, akkor a be nem ismert humanitárius és környezeti krízis olyan méreteket ölt, amely gyorsan elriasztja majd a nagyra értékelt vásárlókat.

Az egyre növekvő fogyasztói tudatosság és a nagyobb átláthatóság iránti igény arra szorítja a kiskereskedőket, hogy átgondolják, mit és honnan szereznek be. Számukra Hazaribagh egy készülő PR katasztrófa. Ezt figyelembe véve azt tervezik, hogy Hamayetpurba, egy új, erre a célra kiépített területre helyezik át a cserzőműhelyeket Dhakától 20 km-es távolságban, amely elég tágas ahhoz, hogy terjeszkedjenek és közös szennyvízkezelő létesítményt építsenek. A fejlemény a cserzőüzem-tulajdonosok és a kormányzat szerint is annak a jele, hogy a problémákat igenis megoldják. A valóság azonban „egy picit" más. Hét évvel azután, hogy először tervbe vették a cserzőműhelyek áthelyezését, az új komplexumba tervezett 100 épület közül mindössze egynek kezdték meg az építését.

40 milliárd USA dolláros forgalmával az olcsó bőráru továbbra is beteríti a globális divatpiacot. A világ bőréhsége Banglades és a világ többi cserzőüzemeinek, vegyipari vállalatainak és divatáru-kereskedőinek álmait váltja valóra. Mindeközben Shababa és a hazaribaghiak ezrei, de a cserzőüzemek alatti folyószakasz lakói számára is folytatódik a rémálom. „A cserzőműhelyek miatt a víz megfeketedett" - mondja Shababa. „Emiatt a víz mindent elpusztít."

Áprilisban a bangladesi kormány bejelentette, hogy a rendelkezésre álló források hiányában a cserzőüzemek áthelyezésének tervét határozatlan időre ismételten felfüggesztette.

Az Ecologist Film Unit az esetről filmet is készített, nézd meg!

A szerző az Ecostorm oknyomozó újságírója és producere.

Megjelent az Ecologist 2008. augusztusi számában. Lefordítva és közzé téve a kiadó engedélyével. Fordította Bumberák Mária.

Kép [cc] Michael Foley